Oldalak

2018. április 8., vasárnap

Április a természetben és filmen

A kertben
 

 



 és az erdőn









és egy kedve film: Elvarázsolt április "

"Tavasz az olasz tengerparton. Szinte érezzük a virágok bódító illatát, a szellő lágy fuvallatát, az ódon ház szobáinak meghitt hangulatát..."

2018. április 6., péntek

Nesze neked oktatás!

Ő írta az Altató c. könyvet, szégyen, nem szégyen nem olvastam , nem is ismertem a könyveit. (Az más kérdés, egy könyvtáros hogyhogy nem találkozott vele?) Más téma, más  műfaj, letehetetlen volt számomra ez a könyve,  ami szintén némileg önéletrajzi. Nem érettségizett, de több kötetes szerző!!! Szenzációsan ír, az első pillanatban magával ragadja az embert. Bebizonyítja, nem a bizonyítvány teszi az embert. No, meg az oktatásra is ráhúzza rendesen a vizes lepedőt.

Most olvasott könyvében a csemegepult mögé áll be. Élményeit, meg amit nap mint nap meg és átél  szokásos stílusában írja meg. Mondjam ismét, hogy letehetetlen?



Az élet mégis szép!

Tegnap is feküdtem eleget, s kertészkedtem eleget. Az eső nagy úr, bekényszerített, pihenésre késztetett. Normális ember mércéjével így sem sokat tettem.

Ma reggelre mindenem fájt, mozdulni sem tudtam. Aztán kimentem A KERTBE, ami kicsi, és kezdetleges, és semmi, de nekem a kertek kertje és a világ közepe. S lám elkezdtem feltöltődni erővel.A hogy ide -és odanéztem láttam mit kell tenni, mit kiásni és átültetni, s röppent a fájdalom, fáradtság.

 Ez a felébresztő látvány: az arany és bordó színekben rügyező borbolyák és a spirea. Ekkor mondtam azt, érdemes küzdeni, elfáradni.

  

 


Ezt a csodálatos hátteret a szomszédban vajon mikorra sikerül eltakarnunk?

 A fenti tüdőfű a kedvenc erdőnkből, a lenti kertészeti. Amilyen jelentéktelenek úgy kedvelem őket. Tán mert elsők? Tán a virágaikért?


 Innen kiszedtem az összes megmaradt tulipánt, s átültettem ide és oda. Megmaradnak-e? Viszont kaptak egy esélyt, mert valaki a többi hagymáját szorgalmasan elrágta odalent.

 

A neve nem jut eszembe, valami kínai.... egész télen fehér takaróban volt. Megúszta.


 Nagyon hálás virág.





Egy szőlőhegyi kirándulás emléke tavalyról.


2018. április 5., csütörtök

Ki halotta?

Nem szeretném, ha rákeresnétek, az élményeitekre vagyok kíváncsi. ZsuR említi hozzászólásában, hogy a kankalin más néven zsibavirág. Vasban, Zalában. Gyermekkoromban nagyanyám egy tavaszi, kerti virágot emlegetett babakacsó vagy uritászli néven: Találkoztatok már ezzel az elnevezéssel, mert én azóta sem. Csak a virággal.

Kíváncsi vagyok hányunknak jelent valamit ez a virágnév!!!


2018. április 3., kedd

Újabb boldogság film a listáról

 Napok óta, vagy inkább mióta hazaértünk csak nézem és nézem a filmeket. Néha vagyok így, nem tudok olvasni, odafigyelni, vagy túl fáradt vagyok hozzá? Bár néhány filmhez is kell a figyelem. Ez olyan "Katici" film volt. Tele érzelemmel, szeretettel, s kicsit rólunk, magyarokról is szól, a múltunkról. Az elmúlt rendszerről. Nagyon szerettem. Ahogy a múltkori a döbbeneté, ez a szereteté.
 
A világ nagy és a megváltás a sarkon túl ólálkodik

Tegnap ismét megnéztem az Életrevalókat, ismét jól szórakoztam rajta, s levettem kalapom az ember előtt, aki nem hagyja magát.

Más világ


 








 

Szeretem a pocsolyafotókat. Egy újabb erdőt fedeztünk fel vasárnap, húsvéti programként. Az utolsóhoz hasonlóak az erdei utak fotói, így csak az erdészeti úton sétáltunk. Vissza kell jönnünk ide, mert, ha tovább mentünk volna van egy tisztás, ahol szarvasok is járnak. Mesélték a szintén ott ünneplő visszafelé tartók.

Amit nem értek , az út jobb oldala végig le volt kerítve.  Aggódtam az állatokért, hogy táplálkoznak, hogy élnek oda bezárva. Vannak átjárók a lekerítéseken belül, állítólag a kapukat néha kinyitják, s mikor mennek át a vaddisznók akkor kilövik őket. Létezhet ez? Így vadászni?

 
 Velük pedig tele volt az aszfaltos út. Nem értettem mit keresnek ott?

Igazi kankalinok.

Mik jutnak az ember eszébe? Mintha egy kilövés előtt álló rakétát láttam volna.
 
Így sétáltunk mi 2018. Húsvétjának vasárnapján.

2018. április 2., hétfő

Boldogságok, boldogság ok

Precious - a boldogság ára

Tehetnék fotót róla, nem akarok. Régi film, megrázó, s egyben gyönyörű is, az ember diadala. Hitet tesz mellette,bármilyen helyzetből ki lehet jönni. Ennyit, aki még nem látta volna.

S tegnapi ez a blogbejegyzés, véletlenül(?) akadtam rá, nézem végig a filmeket. A fenti is onnan jött.

 http://boldogsagtitka.blog.hu/2018/03/31/5_film_a_boldogsagrol?token=58291ad749ed3cb65388e2c3c43c0c54

S ha már boldogság a mai napon végre

nem volt fájdalmam

nehéz érzésem

kisütött nap

kinéztem az ablakon, s nem szürkeséget, hanem napfényt és zöldet láttam

kertészkedtem, lábra állni alig tudok,

viszont végreeeee, visszavonhatatlanul TAVASZ van!!!!!