Kiegészítésül, még a szombati naphoz

Keresztury verseihez kellene nyúlnom a megfelelő költői aláfestéshez a fotók miatt. A gyökereim vasiak, Oroszlányon nőttem fel, s felnőtt életem e tájon töltöttem,töltöm. Megszerettem, gondolom nem véletlenül.

A szombati háznál beszélgetünk a tulajjal: az odavalósi ismerős vértesszőlősi, az uram oroszlányi, de Tatabányán dolgoztak együtt. Ez már sok volt. Én e megyébe való vagyok, s  egy újabb helyen élünk. Szegény, a fejét kapkodta, nehezen tette helyre a helyeket.

 

 

Keresztury Dezső: Ősz felé

Még forrón süt a nap,

zuhog a verőfény,

de fordul a pillanat,

szürkébb felhő szalad

elforgó egek fakuló mezőjén,

s már rozsdállik a lomb,

hűsebb az éj fuvalma,

rekedten szól a kolomp,

gyűlik a tengeri halma,

s hideg fényben borong

                                                                                    a téli alma. 

 S már félholtan érkeztünk Börzönce hegyre. nem először, gondolom nem utoljára. Szeretek itt.

A félig élő fa a tájat is jelképezi, amely mögötte látható a tarra vágott erdőkkel. Fáj a szívem értük. Még telepítéseket sem láttam a helyükön. Bár, ki tudja, lehet csak a szemem rossz.

 A hegyi kápolna kettősségét mutatják a vaddisznótúrások, gesztenyefák az épület mellett, s esküvőhöz készült díszítés a bokrokon.

 

 

 

 Őszi kikerics, csak egyetlen, csak árva, már elvirágzott. S róla mindig eszembe jut Polcz Alaine, kedvenc virága volt. S emlékezem egy régi őszre, amikor már tiltva volt a szedésük. Egy hegyi hajlékban gyűltünk össze a túristacsoportunkkal. A házzal szemben erdő volt, ott egy szakadék vagy csak besüllyedt a föld? Viszont telve volt kikericcsel, ekkora tömegben azóta sem láttam.

S hazafelé, sajnos a fotón nem igazán látható a busz felett repülő helikopter.

Vasárnap délután van,

tehát alszunk, én időnként olvasok is. Tegnap csak rádiót hallgatni voltam képes, ma már olvasgatok, de úgy érzem ismét megy fel a hőm. Fejem fáj, nemcsak a végtagjaim.

Más is alszik a házban, mégpedig a helyemen. Az én helyemen, a legmértanibb pontosságú helyemen. Nos, ki ő? A Mózsi. Ott is harmóniában a bútorszövet, pléd színével. Néha felvetődik bennem a kérdés: ez a macska véletlenül nem hozzánk született? (A kérdés felesleges, zárójeles, csak az ember eltöpreng, hogy tudja a legjobban kiválasztani éppen az ÉN helyem?)

Az ezüstpatás őz

http://www.mediaklikk.hu/radio-lejatszo-kossuth/?date=2017-09-23_20:06:00&ch=mr1


Esti mese volt tegnap, engem nagyon megfogott.

Tegnap délelőtt

elindultunk a másik szomszédba, a kanizsai bolhapiacra. Ott derült ki, vasárnap tartják. Bennem az volt becsípőve, hogy szombaton. Sebaj, akkor megkerestük a csónakázó tavat,szép emléket őriztem róla.

 

 

Most mást találtunk, jár az idő, ez is szép volt, délelőtthöz képest sokan sétáltak ki.

Már úgy indultunk, hogy fájt a hasam, de elmentem. A kíváncsiság... A helyzet fokozódott, s a panzóbeli hölgy, -ahová bekéretőztem- mesélte ma a tizedik vagyok, aki nála járt, hasonló gondokkal.  Vírus van. Én szerencsés(?) vagyok, csak a beleim fájnak, viszont néha embertelenül. S némi hőemelkedésem is volt tegnap.

Hazafelé betértünk Bocskára megnézni azt a házat,amit a múltkor sötétben nem láthattunk, s ha már ott jártunk a faluban és a temetőben is körülnéztünk. Egy művésztanár van itt eltemetve, s az alkotásai is láthatók a faluban, temetőben. Meglehetősen egyéni stílusban alkotott. Nagyon korán vitte el a halál.

I- II. világháborús emlékmű

 S egy családi síremlék a temetőből.

 S hamvainak egyszerű, de mégis hozzálllő elhelyezése.

 

S a faluban akkor megláttam A HÁZAT. Éppen átépítik,bővítik, de a tulajdonos büszke a régi részletekre, s szeretné megőrizni.

 A tűzfal lebontásra kerül. Bent, a házon látszott, aki építette majd száz éve odafigyelt milyen anyagot használ. Ha elkészülnek a bővítéssal szeretném majd látni. Mindig örülök, ha fiatalok őrzik az értékeket.

S mi a tanulság a tegnapi napról? Ha rossz történik veled, az még jóra fordulhat. Mi is így jártunk, csak az a fránya vírus ne lett volna.

Itt van az ősz

 Újabb lilák nyílnak.

 A bejárati ajtó melletti ládában az esőtől életre keltek a növények, amik amúgy naponta locsolva voltak. Az eső ennyit tett...

 Egymáshoz öltözve

 

 

 

 A menyasszony. Eyszerűen imádom. Annak idején a lakásomnál volt egy bokor, amely tavasszal öltözött menyasszonynak, azátn letörtek az ágai, s a következő tavaszra odalett a szépsége, hamvassága.

 A kecskerágó kezd színsedni, termése egy darab sincs.

És a kertek alatt ezt látni napkeltekor.

  S a ház keleti oldaláról pedig ilyen látvány fogadott:

 

Fiú a szomszédból