2017. augusztus 14., hétfő
2017. augusztus 12., szombat
Megkésett helyzetjelentés
Reggel vihar után és a kert
S másnap, azaz ma már napfényre virradtunk... Viszont lehűlt a levegő, s már ne panasznak ténynek írom, de azu időjárás kicsavart. S ha ezt írom nagyon, nagyon finom vagyok. Mindenkit olvastam, elnézést nem írtam, annyi telt erőmből.
Mondtam én, hogy nem hiába beszélek
2017. augusztus 11., péntek
Murphy úr megérkezett,
hozott száraz vihart, akkora széllel, hogy csak úgy zúgott a kert alján az erdő. Kísérteties volt. Aztán később folyamatában villámlott, közben eső is esett , akkor már. Majd hangja is lett ennek a rettenetes természeti megmozdulásnak, mintegy búcsúzóul.
A macskák megbolondultak, keringtek az udvaron , nem tudtak a helyzettel mit kezdeni, hiába csalogattuk be őket. Pedig szerencsétlenek hatalmas felhőszakadásokat vészeltek át az udvaron, farakás alatt, s még ki tudja hol a nyáron.
Elment az áram, ma délelőtt tíz körül vissza is jött.
Letörte a szél a legszebb, dióval teli és legegészségesebb fűzfaágat. Persze, hogy, ezek egészségesek voltak, nagyok, voltak, legyen mibe kapaszkodni a szélnek.
Pottyant némi cserép is a földre. S a Zsebi kert telis-tele letört kisebb ágakkal, dióval, levelekkel.
Egyszóval vihar volt. S most majd lesz is, mert néha morog, rettenetesen fülledt az idő, pedig ügyet intézni kellene indulnunk. S én? A lábamon alig állok. Meglepetés? No, nem. Viszont ügyek is vannak.
Fotókat majd mutatok, majd.
A macskák megbolondultak, keringtek az udvaron , nem tudtak a helyzettel mit kezdeni, hiába csalogattuk be őket. Pedig szerencsétlenek hatalmas felhőszakadásokat vészeltek át az udvaron, farakás alatt, s még ki tudja hol a nyáron.
Elment az áram, ma délelőtt tíz körül vissza is jött.
Letörte a szél a legszebb, dióval teli és legegészségesebb fűzfaágat. Persze, hogy, ezek egészségesek voltak, nagyok, voltak, legyen mibe kapaszkodni a szélnek.
Pottyant némi cserép is a földre. S a Zsebi kert telis-tele letört kisebb ágakkal, dióval, levelekkel.
Egyszóval vihar volt. S most majd lesz is, mert néha morog, rettenetesen fülledt az idő, pedig ügyet intézni kellene indulnunk. S én? A lábamon alig állok. Meglepetés? No, nem. Viszont ügyek is vannak.
Fotókat majd mutatok, majd.
2017. augusztus 8., kedd
Karcsa: Az utolsó
nap, s utunk egyik legszebb, utolsó temploma. Ráadásul esküvőre készültek, korán reggel már nyitva volt, s feldíszítve. Azért a részletek sem utolsók. Egy szóval megérte elmenni miatta "világ végére".
2017. augusztus 7., hétfő
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)