Gyors reggeli körkép, aztán megyek a dolgomra

 

 Spirea japonica, a nagy szerelem

Az aranyló pedig egy szerelem ígérete, sajnos a fotó nem adja vissza azt az aranyban ragyogást amit láthatunk. 

 

 Húsos som.

 Kikeleti bangita. Mindketten új helyen...

 

Kökörcsinek nyílás előtt. A napra és nyílásra várók.

  S a kerítésfelügyelő.

 

Ez pedig próbafotó, mert érzésem szerint a fotóról a fű gyöngyös csillogása a harmattól nem jön le. Azért próbálkozom.

Ki korán kel 2. Madárvadászat

  

 

 Tengelicék egészen közel engedtek magukhoz. Valószínű emberhez szoktak, a faluban többen etetnek, ezt az állatos boltból tudom. Elmentek, tettem ki még egy kis magot, csipegettek a veteményes kertben, aztán visszajöttek.

Zöldikéék jelenlétét csak sejtettem, most bizonyítást nyert. Amúgy tengelicék elzavartak minden más próbálkozót. Most már elmentek.

Reggeli napkeltevadászat

Vadászat, illik rá ez a szó? Talán a cserkelés, lesben állás, aztán a megfelelő pillanat elkapása? Tulajdonképpen a madarak csaltak ki a kertbe, hangvadászatra indultam 5 óra után. Ha már... felébredtem, ha már behallatszott a hajnali hangverseny.

 S ma reggelre lett ölbe macskánk is!

Fokozatok kandúrmacska megjelenésében gazdáknál:

Napok óta nem láttuk.
 Láttuk, evett, s elment.
Ma láttuk, evett, maradt.

Kedvenc házaim

Pár hete követem szobáról szobára ennek a vendégháznak a felújítását. S  szeretném ajánlani azoknak  a blogot, akik szeretik a rusztikus stílust. Egy erdőben található a vendégház. Szeretem, ahogy átalakult a ház, mert bár divatos, de mértéktartó, letisztult. S megőrizte a ház eredeti hangulatát is.

Ha belenéztek a többi szobáról is vannak fotók, a házról, ahonnan elindultak.

Ezt meg kell nézni! Imádom

 forrás

Imádom, csodálom, irigykedem.

Ki korán kel

Tudom, már nem szabályos a madáretetés, de maradtak magok az etetőben, s igény is mutatkozott az éjszakai fagy után. Fogtam magam a reggeli kerti körutam közben, s hoztam még némi napraforgót a vendégeknek, akik meglehetősen sokan voltak. Hogy kik, csak a fotók gépre kerülése után derült ki. (Azt tudni kell, ez egy régi és rossz fényképezőgép, makrózni pl. nem enged. S legalább 10 méter távolból fotóztam, ezeket vágtam meg. Az odús fotó még távolabbról készült.) Remélem jól azonosítottam a madarakat. Széncinegék is voltak, de valahogy az ő fotóik homályosak lettek. Ők állandó lakóink és vendégeink.

 Tengelic, s ez csak a gépre áttétel után derült ki.

 Mezei verébbel.

 

  Odú (a szomszédban) és etető.

 Széncinege pár már fészket rakott az odúban.

Hullámok

 

 

E komor, sötét vasárnap délután mennyi szépséget talált az ember, ha jól körülnézett. Szerettem a hullámok játékát, amerre haladtunk mindig más volt. Sokat járunk ide, sokszor fotóztam, s mindig tudok újat találni itt.

Aztán ma is jöttek a hullámok, az én hullámaim. Nem felfelé repültek, hanem lefelé csapódtak. Szegény kutya meg csak várta, hogy vagy séta vagy játék legyen a nap vége. Szerencsére a "kis" szomszéddal jól elszórakoznak a kerítésen át.

 

 Én meg a madaraimmal, hallgatom és lesem őket, figyelem melyik lehet? Kukkolom az odút, hátha akadt lakója. Eddig még nem, pedig a múltkor mozgolódást láttam ott a bejárat körül.

Harkályvendég most is visszajár, már nem kosztosként, hanem rendet csinálni az ágakon. A cinkék szép lassan leszoktak az etetőről, pedig sokáig visszajöttek. A kis ökörszemmel együtt sem reppentek fel, ha a fa felé közelítettem. Megszoktak a hosszú tél alatt. Én pedig megszerettem őket. Viszont a verebek a trombitafolyondár megfigyelőközponton máig gyülekeznek, potyázni a kutya vacsoráján. E gyülekezés a szomszédaim nagy bosszúsága, a tujákon mutatós nyomokat hagynak maguk után. Várom a falu gólyáinak és a rozsfarkú madárkáimk visszatértét. Ma olyan melegen sütött a nap, hogy az ajtó mellé kitett cipőm meleg volt!!! amikor beleléptem. Ilyen is régen volt.