Ezt meg kell nézni! Imádom

 forrás

Imádom, csodálom, irigykedem.

Ki korán kel

Tudom, már nem szabályos a madáretetés, de maradtak magok az etetőben, s igény is mutatkozott az éjszakai fagy után. Fogtam magam a reggeli kerti körutam közben, s hoztam még némi napraforgót a vendégeknek, akik meglehetősen sokan voltak. Hogy kik, csak a fotók gépre kerülése után derült ki. (Azt tudni kell, ez egy régi és rossz fényképezőgép, makrózni pl. nem enged. S legalább 10 méter távolból fotóztam, ezeket vágtam meg. Az odús fotó még távolabbról készült.) Remélem jól azonosítottam a madarakat. Széncinegék is voltak, de valahogy az ő fotóik homályosak lettek. Ők állandó lakóink és vendégeink.

 Tengelic, s ez csak a gépre áttétel után derült ki.

 Mezei verébbel.

 

  Odú (a szomszédban) és etető.

 Széncinege pár már fészket rakott az odúban.

Hullámok

 

 

E komor, sötét vasárnap délután mennyi szépséget talált az ember, ha jól körülnézett. Szerettem a hullámok játékát, amerre haladtunk mindig más volt. Sokat járunk ide, sokszor fotóztam, s mindig tudok újat találni itt.

Aztán ma is jöttek a hullámok, az én hullámaim. Nem felfelé repültek, hanem lefelé csapódtak. Szegény kutya meg csak várta, hogy vagy séta vagy játék legyen a nap vége. Szerencsére a "kis" szomszéddal jól elszórakoznak a kerítésen át.

 

 Én meg a madaraimmal, hallgatom és lesem őket, figyelem melyik lehet? Kukkolom az odút, hátha akadt lakója. Eddig még nem, pedig a múltkor mozgolódást láttam ott a bejárat körül.

Harkályvendég most is visszajár, már nem kosztosként, hanem rendet csinálni az ágakon. A cinkék szép lassan leszoktak az etetőről, pedig sokáig visszajöttek. A kis ökörszemmel együtt sem reppentek fel, ha a fa felé közelítettem. Megszoktak a hosszú tél alatt. Én pedig megszerettem őket. Viszont a verebek a trombitafolyondár megfigyelőközponton máig gyülekeznek, potyázni a kutya vacsoráján. E gyülekezés a szomszédaim nagy bosszúsága, a tujákon mutatós nyomokat hagynak maguk után. Várom a falu gólyáinak és a rozsfarkú madárkáimk visszatértét. Ma olyan melegen sütött a nap, hogy az ajtó mellé kitett cipőm meleg volt!!! amikor beleléptem. Ilyen is régen volt.

Mára, női módon

 forrás

Tudtam, hogy a reformkori női divat hazánkban szeretettel használta a nemzeti színeket. E fotókat találtam, s hadd ünnepeljem e napot kicsit másként, kicsit nőként, de akkor is magyarként. A blog érdekes, érdemes körülnézni más bejegyzésekben is. 

Az a 2. ruha, az valami gyönyörűséges, elfogadnám. Még így évtizedek távlatából is, megfakulva is, még így is.

Törések

A tél, vagyis inkább fagy nagy pusztítást végzett a tavunknál. Amúgy is tereprendezés folyik, nos a tél ehhez hozzátette a magáét. Érzésem szerint ezeket a fotókat talán utoljára készítettem el. Volt ahol már az ember is közbeavatkozott (ezeket nem fotóztam, a kedves tóra hajló fáimat kivágták, megcsonkították), volt ahol csak a tél.  Az utolsó két fotó ezt mutatja a maga törött szépségében. Az első fotók helyszínén mintha a világ végén jártunk volna. Kár érte, megvolt a maga hangulata ennek a mocsaras, ingoványos, elöregedett résznek. Eztán majd lesz egy szép, rendezett tó és környezet, csak a maga hangulata, bája veszett el valahol.

Komment kyOrsinak

(Csak így tudtam megoldani.)

Délután

magunkra húzva az összes téli ruhánkat elindultunk kedvenc tavunkhoz. Nap nem sütött, ill. amikor körbejártuk már, akkor bújt elő a felhők mögül. Ennyit erről. Zsebi póráz nélkül az első pillanattól fogva, imádta.

Érdekes megfigyelni mikor -értsd melyik évben- milyen virág van elsőbbségben, többségben. Máskor kankalin telepek voltak mindenütt, most nem, persze nyíltak, de csak elszórtan, kevéssé mint pl. tavaly.

Ibolya is alig volt, lehet, hogy most kezd majd nyílni?

Viszont a bimbók a szellőrózsák tobzódását vetítették előre. Szinte szőnyegszerűen mindenütt. Ebből, ennyit még sosem láttunk.

S akkor felkerestük a hóvirágos szőlőhegyi utunkat.

Kacsák csak ketten voltak.

 E komor képek visszaadják milyen is volt ma az időjárás?!Szerencsére a hóvirágoknál már kisütött a nap. Végül is a hideg ellenére egy szép délután sikeredett.