Oldalak

2016. augusztus 10., szerda

"Áldjon, Uram, Tégedet víz nővérünk miatt,

Oly nagyon hasznos ő, oly drága, tiszta, alázatos."

 Assisi Szent Ferenc Naphimnuszának szavaival köszönöm a mai napot. Oly nagyon kellett már az eső. Pedig nem akart jönni, nem, dehogy. Már tegnap becsapott minket, ma sem mutatott hajlandóságot. Gondoltam, kiszúrok vele. Megöntöztem, ami tegnap elmaradt. Nem tudta elviselni, hamar megmutatta mit is tud ő. Úgy szakadt, oly fehér volt tőle a táj, azt hittük havas eső esik. (No, itt úgy le is hűlt, majd megfagytunk délelőtt.)

Amúgy két napja, hogy elindult hazánk felé a hidegfront, hozzám már elküldte hírnökeit...



Ezt utólag hoztam, a netről, ki tudja honnan mentettem, viszont mikor az előbb megláttam, tudtam, nem hagyhatom ki. Lépek is, hulla vagyok. Durva ez a front, nagyon.

2016. augusztus 8., hétfő

Miska,

azaz Alibánfai Vitéz Rozsdás Mihály Májkell. Az ÖRÖK MACSKA számomra. Ha már a macskák napja van ma.


 
 Már falun, de még csak ismerkedve.

 Ahol felnőtt, s 13 évig élt és uralkodott.




Méretek--. Aztán meghalt a vörösök anyja, s eltűntek a vörösök is. Ők voltak a Mózsik.

S most Cirnyó úrfi a ház ura.







 Korommal, az elveszett testvérével.


 S mostanában,

még tavasszal. Ő sem egy pici darab, tesz is érte. Kint és bent is.

Szeretjük. Elfeledtem írni, de hát ezt mondani sem kell...

Hangulat



Dobos László: Csönd

 
Falusi ház most éjjeli tanyám,
Kék holdfény furán táncol a falán
S mázsás takaróm – fülledt, égi csönd.
Csönd…
De a kertben most lehull egy gyümölcs
S amint a földre döng:
Megreped és szétpattan –
A csönd.