Oldalak

2016. június 5., vasárnap

A kakukktojás: Zsurk





Kakukktojás, mert a megye legészakibb részén Záhony mellett található, régen itt volta a   határátkelő. Kakukktojás, mert  temploma nem középkori, s a táblaképei is a rokokót idézik. Ha megnézitek, megértitek miért is mentünk át utána komppal a Tiszán, némi gondolkodás után. Megérte.



 



 A haragtorony 35 méter magas, s a megye legrégebbi harangtornya, 1560-ból. Amikor valamelyik árvíz eláztatta az alját, s kissé megdőlt, akkor falazták alá. 



„A harangtorony császár-fáját valóságos dúcrendszer merevíti ki a torony oszlopokhoz.” A galéria rész kissé kiugrik, s ezzel külön hangsúlyt kap a szoknya és a  felső rész közötti karcsúság, melynek három oldalán egy-egy zsalugáteres ablak van. A sisak négy fiatornyos, felmenő tűje a fiatornyok magasságától kezdve nyolcszögletű."


A zsurki és más hasonló haranglábak olyan építészeti gyakorlatot őriztek meg, amely a gótika korában alakult ki. Ám nemcsak megőrizték, hanem tovább is fejlesztették –minden későbbi nagy stílusirányzatból magukba olvasztottak néhány elemet.Igy a tető magas elkeskenyedő, zsindellyel borított, négy fiatornyos formája a gótikát idézi, de a harangok elhelyezésére szolgáló kiugró rész oszlopainak faragása, íves nyílásai a reneszánszra emlékeztetnek. Ugyanakkor a torony törzsén lévő ablakok szép, profilos keretei pedig a barokk népies változatának tekinthető.Mindez egységben van, egyik sem bántó, egyik sem zavarja a másikat.Ez a népi építészet harmónia teremtése."

 
A mostani templom  1891-ben épült.

"Mivel a fatemplom 1790-ben készült, kazettás mennyezete ekkor még igen jó állapotban volt és meg akarták tartani az új mennyezeteként is. Ezért nem szedték szét azt, hanem – a szájhagyomány szerint- alátámasztották s elbontották alóla a régi templomot.
A kőtemplomot ugyanolyan szélességűre tervezték, mint az elbontott volt, csak nyugat felé hosszabbították meg s építették meg azt még abban az évben."




A keleti karzaton négy fekvő mezőben a Tisza folyót láthatjuk, míg középen a templomépítést megörökítő  emléktábla szövege olvasható.

 "




 
 "A nyugati karzatelő közepén a szövetségláda képe látható,

 


 majd minkét oldalt négy-négy mezőben lévő táblákat rokokó díszű medalion tölti ki tájképes és virágos ábrázolásokkal.
A két szélen levőt sugár irányú bordázat veszi körül, bennük cserépben virágok nyílnak, ami együttesen a Szentlélek munkájára enged következtetni."




  



  
 "A sík kazettás mennyezet tábláit allegorikus ábrázolások, vázában lévő virágok és ornamentális medalionok díszítik. A táblákat egymástól elválasztó, barnára festett léckeretek kereszteződését négylevelű, fűrészelt rózsák emelik ki." 


 





 
 




A templom bemutatásához a  falu honlapjáról, a Zsurki Református Egyházközség   
bemutatásából idéztem. 

 A többitől annyira eltérő, a kazetták ritkasága miatt nagy élmény volt a templom megtekintése. "Semmi kapcsolata a népművészettel, inkább a romkokót idézi. Alakos táblái már nagyon "tanult" szimbolikát mutatnak: homokóra, gyertya, könyv, glóbusz, városkapu stb. Ez már a végső kicsengése e művészi iparnak." (Vendégváró útikönyv. Látnivalók Szabolcs-Szatmár megyében) 

S itt említeném meg azokat a harangozókat, gondnokokat, akik a kulcsokat odaadják, netán a templomokhoz el is jönnek, s be is mutatják azokat. Emlékezetesek ezek  a beszélgetések velük, ahogy Zsurkon is.


2016. június 4., szombat

A rejtőzködő: Márokpapi





Rejtőzködő, mert egy kis mellékúton jutottunk el a faluba, a templomba Csarodára menet. A nagy testvérhez. Pedig ennek a kicsi templomnak is vannak értékei.

Gótikus kőkeretes kapu.


A virágmintás falak kívül és belül a XVII. századból, ahogy láttuk a korábbi bejegyzéseknél is.

Középkori freskók.

A Háromkirályok vonulása.

 A halott Krisztus testét angyalok emelik magasba. S ilyenkor mindig eszembe jut Tüskés Tibor valamikori írása, arról, hogy milyen gazdagok az olaszok, a fennmaradt emlékeik miatt. Mi csak töredékeknek örülhetünk.

 





 

  A roncsolt szentségtartó fülke.

Lóheríves ülőfülke.


 


2016. június 3., péntek

Mert...



Weöres Sándor: Déli felhők

Domb tövén, hol nyúl szalad,
S lyukat ás a róka:
Nyári fényben, napsütésben
Felhőt les Katóka.

Zöld fűszál az ajka közt,
Tenyerén az álla...
A vándorló felhő-népet
Álmosan csodálja.

Elől úszik Mog király,
Kétágú az orra,
Feje fölött koronája,
Mint a habos torta.

Fut mögötte a bolond
Szélesen nevetve,
Nagy púpjából szürke kígyó
Nyúlik az egekbe.

Törött kordén utazik
Egy kopasztott kánya,
S haját tépve Bogyóvére,
A király leánya.

És utánuk cifra ház
Gördül sok keréken,
Benn a cirkusz hercegnője
Öltözködik éppen.
 
 Száz ruháját, ékszerét
Odaadná szépen,
Csak egy hétig futkoshatna
Lenn a nyári réten.