A zene aláfestésnek szánt. Tulajdonképpen Murakamit olvastam, s őt csak zenehallgatással érdemes olvasni. Ez volt a kiinduló szám.
Szóval süt a nap, meleg is van, s egyre másra bomlanak ki a rügyek a kertben.
A levélrügyek is. Jönnek a meglepetések. Ez galagonya?
Mert a hortenzia alól kiástam kétszer "hortenziagyereket". Ezekről kiderült, hogy 1. kecskerágó és a másikról, hogy fagyal. El is ígértem már hortenziának, amikor gyanús kezdett lenni... Az anyát tavaly a falfestés miatt tövig visszametszettem, most tér magához, de magához tért. A hortenziában most is van gyerek, de már nem csap be. Már figyelek.
Valószínű a madarak hozzák a magokat, üldögélnek az orgona ágain, potyogtatnak, potyognak, kikelnek a magok. Most is van alatta egy bokornak való, várom mi nő ki belőle? Egyet ősszel kiástam, beültettem, de nehezen bimbósodik be, pedig érzem fog a gyökere. Tehát él.
Azt hittem csak nemesített nárciszaink vannak, a piacon egy néni holnapra ígért keresettet, hagymástól, erre mi nyílt ki a faház előtt? (Azért bemegyek érte, ha már megígértük egymásnak.)
Mikor gyermekkoromban Tatabányán laktunk a kertajtótól a házig ezek közt vezetett az út. Azóta is nagy kedvencem.
Zsebinél is nyílnak a tulipánok.
A spirea íme zöldben!
A kamélia lassan elpotyogó virágai.
Újabb primulák nyílnak ki.
S a kökörcsinek is beindultak.
Fehér mellett a kék gyöngyikék egy része. Nem győzök bennük gyönyörködni.
