Verőfényben, avagy a csalóka tavasz

 

"... az alkony hangulata lebegett a környék felett". Murakami Haruki (olvasom végi az összes könyvét, naggyon jóóók!!!

Aranyba öltözötten

Ablakunkból csodálatos napkeltéket és napnyugtákat látni. Egyetlen a bökkenője, villanydrótokkal van tele a látkép. Mikor a házat megnéztük erre valahogy nem gondoltunk, ezzel együtt szeretjük a házunkat, a falunkat. Mikor várod a buszt, s arra jön egy ismeretlen(?), köszön, s rád mosolyog, akkor érezheted úgy, otthon vagy.

Ma reggel fotózni a ház előtt nem lehetett, de ahogy a bejárati ajtón kinéztem, láttam a kert, a hátsó területek, a "még erdő" (mert erőteljesen vágják ki, sajnos) aranyba öltöztek. Szeretem ezt, már valami újat, valami melegséget, szívnyitogatót sejtet, de még benne van a jelen, a tél, a hideg, az árnyék.

  

 

"Ne gondold, hogy az élet olyan, amilyennek képzeled.

 A saját útján jár. Te meg a magadén. " Alessandro Baricco

 

 

Cseppek

MÁRA

"... nagyon fontos, hogy a legkisebb rezdülésre is figyeljünk, a leghalkabb hangra is hegyezzük  a fülünket. Tetszik érteni? A jó hír az esetek többségében nem jár nagy zajjal. Murakami Haruki

Helyettem írták

Hallgatom  a rádiót, magyar úszósport: Nyisd ki a szádat, mondd el a véleményed, magadra maradsz!? -

írtam a rádiót hallgatva. Most olvastam ezt a bejegyzést.  A múltkor kitöröltem a kesergésemre kapott kommentekre írt válaszomat. A lényeg: nem akartam, őszintén és tiszta szívből azt a búcsúztatást, ma sem bánom. Nem onnan indult a fájdalom, ez már a következmény volt. Anett leírta a hátteret. Van aki egészségesen áll fel, s van aki megkeseredetten magára marad, mert nincs választása, mert a félszárnya nem engedi repülni... Az embert nem akkor kell megbecsülni(?), amikor elmegy, akkor kell becsülni, melléállni amikor ott van.

Este és reggel, bent és kint

Fények, s azt is megállapítottam, hogy milyen egyformán is jár az agyunk, némelyekkel. A fotók pár napja készültek, csak a ködös tájképek közé sehogy sem illettek.