S ekkor kifogyott az elem.... Szerettem a nógrádi temetőket, megbecsültek a régi sírkövek. Sok helyen, ha ki is szedték, a temetők egy oldalán sorba állítva láthatja ezeket az utókor. Az országban sajnos, az elmúlt évtizedek új sírkövei által pusztítás lett a sorsuk. Kár értük. Emlékeink. Azt is figyeltem , hogy még a múlt század elején elhaltak sírjain is vannak virágok!!!!
2015. június 11., csütörtök
2015. június 10., szerda
Napfény, virágok.
Az örök szerelmem: A napfényvirág. Mindig egy házra vágytam, ahol a kertben (mint apámnál) terem. Nyaranta melegíti a szívemmet, s nem győzök gyönyörködni bennük.
A gannai határban szedett hagymák. Zsuzsa, ha olvasol, mikor rájuk nézek mindig rátok gondolok.
A hortenziák is lassan virágba borulnak.
Az emlegetett egyik egyetlen, a másik maradt egyetlen levélnek, nem tud megnőni, fejlődni. Az egynyári mályva, remélem felnő, azaz meg is nő. Annyira vágytam rájuk...
2015. június 6., szombat
Tulajdonkképpen locsolni indultam
S ismét Murphy úr: a diók tömegével a kertkapu körül vannak a fán. (Tavaly tele volt, még ilyenkor, ősszel egy kosárnyi sem lett, mind lehullt. ) Azt várom nőjenek még kicsit, s zöld dióként hasznosítom őket,s az ágakat vissza kell vágnunk, alig tudunk a kertbe bemenni....
2015. június 2., kedd
"Kert alatt, kert alatt, hej, ki jár a kert alatt?"
Állítólag napi vendég a gólya, én akkor találkoztam vele a kertben először. S a természet teszi a dolgát:
2015. május 30., szombat
Utolsó kitekintés
Barátnőm kérdezte, nem sajnálom-e a lakást? Ha innen köszönök el, biztosan, szerettem a szabadságát, a látképet, azt, hogy senki nem nézett be az ablakon. Viszont magasan volt, egyre nehezebben ment fel az ember, ha nem is élt itt folyamatosan, főként az utóbbi egy évben. Váltani kellett. Ami szép volt őrizzük szívünkben. Új fejezetet nyitunk.
Ezek pedig mai kerti fotók, ahogy süt a nap egyre melegebben folyamatában újabb és újabb virágok nyílnak ki.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)