Napsütésben

és a kakukktojás

2014.

Az egész évet egyetlen szó határozta meg: betegség. Kezdetben ápoló voltam, aztán elszenvedő, mikor nyár elején ereim fájdalmától lépni sem tudtam, végül kicsit szenvedő (még  a műtét volt a legkönnyebben átvészelt), s ezt tetőzte be november végén ill. az ünnep estéje óta a hetekig elhúzódó vírus okozta mindenféle felső légúti kellemetlenség. Ó, milyen finom is voltam.

Aztán  a fotókat elnézve azért akadt szép is az évben. Lássuk!

A faház elől elhordta emberem a cuccost, lett helye a tüzelőnek. Ill. eddig is itt volt társbérletben, most korlátlan úr lett, rendezett környezetben. A rézsűre ágakat ásott be, s idén végre!!!! a vadszőlő levelei beborították  a kerítést: még a szomszéd unoka sem tépte meg. A japán loncot pedig felfuttattuk a házra is.

 Zsebinél lépcsők készültek a kertbe jutáshoz, a lépcső és a faház közé pedig egy "bástya". Eddig  a beültetést vagy Zsebi "szorgalma" vagy a rengeteg eső ásta alá. Talán jövőre?

Lett madáritatónk, egy amfora virágoknak, egy váracska az újonnan létesített sziklakerthez. Jó Zsebi a háznál....!!! A "sziklák" sem zavarták az ásásban. Kerültek be bokrok, növények egy jövendő virágos kert részeként. A jövő dönti el milyen sikerrel?  A legnagyobb haszonélvezői a madarak lettek, s bennük gyönyörködve - mi.

A tavalyi év nagy szerzeménye volt a lóca. Nyáron a fal mellett kávézni, ezt-azt megpucolni, vagy csak lepihenni. Télre behoztuk a házba. A fotót elnézve a kuckósítása elmaradt, mint más is. 2014. a kékfestő éve volt nálunk. Elkészült az ágytakaró, a konyhai asztalterítő, párnahuzatok, s lett kékfestő ruhám is. Készültek kékfestő levendulazsákocskák, s ebbe saját!!!! levendulát tölthettem bele karácsonyi ajándéknak. Számomra ez óriási öröm volt. Beállítottuk az olvasólámpát, amiből végül hangulatvilágító lett, de nagyon kedveljük! S nem utolsó sorban idekerültek a cirmákolók: Cirom és Korom, s lettek  a konyhának és gazdasszonyuknak korlátlan urai.

Idén tobzódott a kert a ház előtt. Hiába, a sok eső....  Az új, rendelt virágok többnyire még bontakoztak, de az évelők magukra találtak, s végre lett levendula,

 borzas kata, mályva is nyílni kezdett a rézsűn, a virágok közt. S a veteményes kertben a fűszernövények igazán kitettek magukért!

Öröm  itt lakni, lenni, élni.

Nem akartam írni

róla, nem tudom elhagyni.Szóval ünnep estéje óta, 10 napja ismét beteg vagyok, már a karácsonyi estét így csináltam végig. Utazás semmi. A gond később indult, hogy nem lettem jól. Már Zinnatot szedek, szétköhögöm  a mellkasom, a fejem széthasad, s a legnagyobb, a legnehezebben viselhető: a szobafogság. Mondjak ezek után még valamit?

2015. január 1.

 

Szív, szeretet.

 Újabb teáskanna fotó.

 A tűznézők.

Ma már emlék, elfagyott. Még  a múlt heti havazás után készült.

 

S már megint bebújtam  a fotók mögé. Ha szólnék keserűen szólnék, ha szólnék, fájdalommal szólnék. Inkább hallgatok.

Minden kedves blogolvasónak boldog új évet kívánok!

Van, akinek személyest is sikerült találnom, ez a többiek szeretetét nem csökkenti!

Ágnesnek
Györgyié elveszett, helyette, bár azt nem igazán pótolja:

Akitől válogattam

Egy különleges film

Plasztik szerelem

Kérdésem

Máshol is kicsi a blogbejegyzés kerete és a betűk? Vagy az én gépemen állítódott el? Köszönöm.