Szösszenetek

• Kétféle orvos van: a pénztáros és a gyógyító. Évtizedek óta ütközöm beléjük.

• Orvos, aki inkább tanít, mert ebben a helyzetben felelősséggel nem vállalja a  gyógyítást. Tud valamit. 

• Van sztárorvos, ennek tudatában vonul, mosolyog, stb. S van a kollégája, aki már legalább annyit tud. Allűrök nélkül. Ő csak orvos, szerencsések a betegek, akik a keze alá kerülnek!

• Óvónő, vagy inkább ÓVÓNŐ. Elküldik, mert a polgármester lánya frissen diplomázott, kell neki az állás. Több falu szülői fognak össze, kérvényt írnak, benyújtják, stb. Az ÓVÓNŐNEK mennie KELL! Most állást keres. Amúgy ötvenen felüli....  (Pár éve a szülői összefogás egy évre mentette meg a TANÍTÓNŐT. ) 

• Nem véletlenül írtam nagy betűkkel, mert vannak, akiknek van végzettségük, s vannak szakmájukat magas fokon művelők. Néha, ha dönteni kell ez nem számít....

•  Cigány fiatalember. Végzettségekkel. S kis testi hibával. Megkeresi a képviselőt, segítsen állást találni. Kijön a válasz: menjen borítékot ragasztani. Hallgatom a rádiót, legfőbb emberünk nyilatkozik a több százezres cigány munkavállaló munkahelyteremtéséről. Nem tudom hallgatták-e a rádiót? Meg kellene keresniük!

• Első generáció értelmiségi lenne. Lenne. (Az anya egyedül, s nehéz munkát végezve támogatta. Neki családilag nem jár meg az előremenetel.)

Fényárnyékok másként

"Valami titkon, valami készül:

.....
Nézd csak a tájat,
de szépen őszül."

Kányádi Sándor

"Itt holdarany,
Itt holdezüst
Leng mindenütt
Mint könnyű füst,
S a fákat glóriázza."

Reményik Sándor

Levéljátékok

Be halkan száll alá ez a levél,
Hogyan suhog!
Utánozd lelkem ezt a suttogást:
Vajjon tudod? 

Talán egy orkán őrült ereje
Aludt el itt,
Talán egy óriás pihenteti
Itt tagjait. 

Talán viharok szünetje csupán
E levél-ágy.
Tán innen kél majd új csatára fel
Ezernyi vágy. 

A végtelenbe ugródeszka tán
Ez a levél.
Idehanyatlik s innen lendül el
A szél.

Reményik Sándor: Amíg egy falevél lehull részlet

"A nagy piktor"

Október, a piktorok Piktora
Már teljes lendülettel festeget.
Ecsetjét arany-tengerekbe mártva
Húzza hervadó világok felett. 

Nézzétek, milyen biztos mozdulat!
Milyen könnyed és mily könyörtelen:
Szépséget s halált egyben osztogat. 

A bágyadt lombra ahogy rálehel,

Irtóztató és hízelgő a hangja:

Meghalsz, - de utoljára szép leszel. 

Reményik Sándor verse

A Sohollári völgyben jártunk

"...levél Aranylik árván és rejtelmesen."

Őszi verőfényben

 Azt hittem már nincsenek madaraink, féltem, hogy a népség kipusztította őket. Néha az itatóban fürdésre utaló nyomok voltak. Íme, vannak, s jól érzik magukat.

 

 

 

 A későn eszmélő, de milyen jó, hogy színeivel melengeti  a szívünket.

Fülöp, azaz már nem Ungibungi. Méretváltozással....