Ma délután fotókban elbeszélve,

s közben ruhát szárítva, aggódva, ki-bepakolva. Ez volt lent. És fent, no, oda már érdemes volt feltekinteni! Íme.

"Az ember néha azért fél valamitől, mert valami mástól fél." Pascal

"Így szálldosnak a napok,

ködösen, ősziesen, mint a falevelek, olyanképpen." Truman Capote

Cseppek

Kert. Eső után. Kimegyek. Tocsog a víz a lábam alatt, a föld már nem tudja beinni. S a vége még sehol. Már az esőnek.

Tegnap vettem egy vadászesőkabátot. Kellett. Másként nem mennek az utazások. Mire a buszmegállóhoz leértem,  térdig vizes voltam. S még el sem indultam, gyakorlatilag.

A "rosszak" beszorultak, itt kénytelenek verekedni a sok kerti teendő, cserkészés, vadászat helyett. Zsebi, mint a vadmalac. Sáros, de a vizes földet ő sem tudja kaparni. Marad a futás, a csatakos bunda. S végre érni kezd a dió! Egyet kóstoltam az előbb. Ami eddig lehullott (rengeteg, sajnos), rossz volt. Zsebi nagy dióevő. Ha már ő eszi, akkor jó. Zsebitől sokat lehet tanulni.

Telefonomról, évek fotói

Végre egy meleg, csendes, koraőszi délután!

"Az értelem félelem nélkülivé teszi az embert.

Viszont az érzelmek remekül ölnek." Olvassátok el, igaza van az ajánlásnak, egy új Ulickaja.