Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felőle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
Lövelj villámot és hányd szerte őket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekből, az idegen-fiak kezéből;
A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az ő szolgáját a gonosz szablyától.
Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezéből, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nőve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak,
Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az ő Istene.
Zsoltárok Könyve 144,3-4.11-12.15
