2014. január 25., szombat
Tél, szikrázó napsütés... és hó, és jég, és szél
Egy hét után temperált épület a szomszédjainknak köszönhetően, így is egy órát ügyködtem míg minden helyére került fűtés ügyében. S volt itt egy egy hétre elhanyagolt (általam) Zsebi. Azt hiszem e percben ennyi telik tőlem. Kidőltem, majd jövök.
2014. január 24., péntek
Zik, zik és!!!!!
A fiammal beszéltem az előbb, s a háttérből az interneten nézett tv hangja szólt. Ez már a NAGY JAVULÁS jele, eddig nem tudott felmenni, belealudt vagy ájult inkább. Ez már, -ezt csak én tudhatom igazán- már a gyógyulás útja!!!!!!!! Jele!!!
Hazafelé s az ablakból fotóztam, ilyenek lettek, inkább helyzetjelentés. Holnap nagy rendezvény, a város 25 km-es körzetéből várunk gyerekeket, kérdés, ha lefagy távolabbról, s adombok közül hogy tudnak indulni. Az előbb beszéltem egy tantónénivel, mondta, pedig családostól készülnek a gyerekek...
2014. január 23., csütörtök
2014. január 20., hétfő
Hullámvasúton
Most éppen az előtt a gép előtt ülök, amelyikről igen kacskaringósan tudok írni, ha tudok éppen. A mai nap éppen a rosszabbodás napja, vért kap a fiam. A kórházat is épp ilyen kacskaringósan tudtam elérni, ahogy a bejegyzés készül. Állítólag ez vele jár. (A mindenféle vérrel kacsolatos pótlások, gondolom, már akinél.) Nem tudom, túl sok itt már a rossz. (S mondom én, aki neki mindig csak a jót engedi megfogalmazni, s bíztatom. Én mondhatom, s ez mai délután nekem sem volt emiatt jó.)
Holnap tudok beszélni a kezelő orvosával, meglátogatom ismét, látom, hogy van, s remélem tudunk beszélgetni is, ahogy tegnap délután ill. a tesvérével este is tudott már kicsit hosszabban. Pedig, ahogy számoltam, túlléptünk a kritikus napokon.
Az a baj, az ő lelkiereje fogytán van, s félek, nehogy feladja.
Két nap múlva többet tudok írni. S a Nők Lapjában olvastam egy mondatot, Frida Kahlótól: Élni merni kell, meghalni bárki tud. S azt is tudom, hogy a legreménytelenebb helyzetből is jöttek már ki betegek.
Bízni kell!!!!!
Holnap tudok beszélni a kezelő orvosával, meglátogatom ismét, látom, hogy van, s remélem tudunk beszélgetni is, ahogy tegnap délután ill. a tesvérével este is tudott már kicsit hosszabban. Pedig, ahogy számoltam, túlléptünk a kritikus napokon.
Az a baj, az ő lelkiereje fogytán van, s félek, nehogy feladja.
Két nap múlva többet tudok írni. S a Nők Lapjában olvastam egy mondatot, Frida Kahlótól: Élni merni kell, meghalni bárki tud. S azt is tudom, hogy a legreménytelenebb helyzetből is jöttek már ki betegek.
Bízni kell!!!!!
Talán
elindult valami változás.
Akartam ide pár fotót, lélekvidítót, nem tölti fel a rendszer. nnyit, reggelre.
2014. január 19., vasárnap
Ahol a részletekre is odafigyelnek
A kedvencem, tán a bagoly miatt!S fölötte a cserepek!!S a "csodaszép és praktikus" redőnyök, csak most vettem észre, s ilyenkor...
A tegnapi sétán láttam a faluban: mediterrán típusú ház műanyag redőnyökkel. Elcsúfították velük.
S egy emlék a házkeresés időszakából: szintén falu, ahol a túlbuzgó ügynök még a hosszú parasztházak összes ajtaját is redőnyöztette!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)