Csengett a fülembe a gyermekvers, ahogy ránéztem az autóból a "kútágasra". a mező melletti úton. Visszafelé megálltunk, s megnéztem. Jól láttam kútágas volt, igaz már elég lerobbant állapotban. Odagyalogoltam, s megtaláltam a kutat is. Lakhattak itt? mezei kút lehetett? majd megkérdem ismerőseimet, ha találkozunk.
S eszembe jut egy réges régi kirándulás, egy erdőben. Ahogy boklásztam a növényzet úgy helyezkedett el, mintha valamikor ott egy ház állt volna. Lehetséges, hogy a növényeknek rendelt helye van, s ez alapján tájékozódtam? Nálunk is van ház fája, a diófa. Gannán van Körteporta, amely az udvaron lévő körtefáról kapta a nevét. E valahai kertben is így helyezkedtek el fák, bokrok. Később a fauban érdeklődtem, s mesélték valamikor vadászház volt ott, de nem volt szükség többé a vadászra, aki beköltözött a faluba, háza az enyészeté lett. Jó régen, évtizedekkel ezelőtt lehetett, mert kövek, téglák már nem voltak, vagy elhordták, vagy vályogház volt, csak a növények "meséltek" a hajdan ott élőkről.