Temetők, sírkövek 2. Részletek.

Ritka Jézus arc ábrázolás, ez szememben egy magyar arc. S az ágyékkötő(k). (Mint a szomszéd falu sírkövén.)


 



 

Módos sírkövek az újak, nagyon kevés régi, elszórtan egy-egy, tán összesen 5-6 db. (Pethőhenye)

Temetők, sírkövek 1. Kidőlt kövek

A temetőben 4-5 régi sírkövet találtam.

 Eldőlt sírkövek, nem tudom mi lesz a sorsa, sorsuk?

Ahogy nézem a fotókat a növényzettel mindig újat mutat: itt egy angyalt láttam benne. Az alsón egy arcot, keményet.

A kereszten esendő Jézus, a virágok új dimenziót adnak az arcnak.

(Alibánfa)

Kálváriafotózáson

Pethőhenyén jártunk, egy Makovecz Imre tervezte templomhoz vezetnek a stációk. A templom az erdélyi erődtemplomokra emlékeztet, úgy látom nem sikerült ezt egyetlen fotón sem visszaadnom. A többiről majd a polgármester úr beszél:

A mai napra

A.    Dezső Károly: Búcsúzás

Tarka lombbá

szakadt idő

zizzenve lehull

Tar fák köz

köd csuhák

libbennek.

Parányi halmon

ütött-kopott

kereszt.

Térdeplő csend

halk imát suttog

az elmúlás felett.

Körbeküldős humor

A férj egy pár órai horgászat után úgy dönt, hogy
kiköt a csónakjával, és pihen egy kicsit.
A felesége viszont elhatározza, hogy elviszi
a csónakot  és majd olvasgat a tó közepén.
Beindítja a motort, behajózik, és lehorgonyoz. Nem
sokkal később megjelenik a horgászellenőr.
-
Hölgyem! A tónak ezen a részen tilos a
horgászat!
- De kérem, én nem horgászom, hanem
olvasok!
- Igen, de minden eszköze megvan a horgászathoz,
és bármikor elkezdheti!
- De mondom, hogy olvasok!
- Ha nem megy máshova, föl kell, hogy
jelentsem!
- Olvasásért?!
- Nem, hanem mert tiltott területen
horgászik! Most lehet, hogy olvas, de minden eszköze megvan a horgászathoz,
és bármikor elkezdheti!
- Jó, én meg akkor följelentem magát
szexuális zaklatásért!
- De hiszen magához sem értem! Nem is csináltam
semmit!
- De minden eszköze megvan hozzá, és
bármikor elkezdheti!
- További szép napot Hölgyem! - mondta az ellenőr
és ezzel továbbevezett.

A tanulság:
soha ne vitatkozz olyan nővel, aki olvas,
mert ő valószínű, gondolkodni is tud!

Utaztam, s egy könyv társamul szegődött.

Társamul, ahogy időnként egy-egy könyv mellém szegődik.Az írónő négy évet Battonya környékén töltött, s utazott a határon belül, s túl azon a környéken. A kisemberek világát, a kocsmák, mellékutcák környékét találta meg, s az ott élő embereket.

A kies világot olyan lírával mutatja be, hogy időnként borzong bele az ember. Néha úgy éreztem Máté Angi szól hozzám. Az ő világára emlékeztetett a szöveg, tán nem is véletlenül.

" A tangóharmonikás magányos ember volt. Élete megfelelt hangszere hosszan elnyúló harmóniáinak és a köztük levő tereknek. Ezekben  aterekben laktak az álmai. Amikor játszott az álmok összepréselődtek,  és ráncokat vetettek. A harmonikás szinte felismerhettelen  lapocskákká préselte őket, a hangok között, amelyeket nehezen lehet egy életnek elképzelni. Ilyenkor a tangóharmonikás belebámult  a kocsma terébe, ahol a vendégek ültek vagy táncoltak, és céltalanul járatta körbe pillntását, egészen az éjszakával megtelt ablakokig, arca mozdultlan maradt, miközben elrendezte álhatatós és szívós álmait. A  szürke reggelen a szélesen rojtos hangok között az ember még kihalllotta a az álmok csicsergését, melyek új életre készülődve épp első levegőjüket vették.  Ez a csicsergés volt a jel az utolsó vendégek számára, hogy ideje hazamenni.  Az iszákosok felemelkedtek a székükről, a táncolók elengedték egymást.  Egy pohár széttört, egy szék rövid, tompa puffanással felborult. A magányosok előkusztak a sötét sarkokból, ahol az ember már csaknem megfeledkezett róluk, a vendéglős seprűvel a kezében állt a söntéspult mellett. A tangóharmonikás útra engedte a tompa záróakkordokat. Kikisérte az utolsó vendégeket, szívesen játszotta az ajtónálló szerepét. Becsapódott mögötte a kocsma ajtaja, ő meg a hajnali ködben odabotorkált a házához, melynek ablakából zavartalan kilátás nyílt a síkságra.  A harmonikás napokat töltött el azzal, hogy pillantásával végigpásztázza a távoli vidéket, miközben hagyta, hogy álmai - a hangszer hasítékaiból   és ráncaiból kiszabadult, a zenélés során elkerülhettelenül  kicsúszott, és még eléhető távolságban, a levegőben lebegő álomcafatok - a maguk játéába kezdjenek a szívével és a fejével. Ez, gondolta a tangóharmonikás, amint az ablakánál ült, és a síkföld  csendjét fülelte, ez a valódi élet."

Könyveket olvastam:

Egy álomszerűt,






















egy vidámat, vagányat



egy szívmelengetőt



és ajánlok egy illusztrátort: Simonyi Cecília. Az első könyvet jegyzi! Annak érzelemgazdag világát még líraibbá, meseszerűbbé teszi.  Az oly gazdag hazai gyermekkönyvillusztrálók palettáján egy új színnel jelent meg! S a Naphegy Kiadó oly átgondolt, minőségi könyveinek sorát szaporítja. Sajnos ezen a gépen még bejegyezni is csak hátulról tudok, képeket idetenni még kevésbé. Majd, ha egy másik géphez jutok, majd, ha.....