Páfrány(ok) és Moha

"Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan tavasza, amelyik egyforma volna?"

B.Kéry Ilonát idéztem. Tavasz, epres gaztalanítása, macskák kifekvése, tavaszi fények, virágzás. Mégis megérkezett hozzánk!

Kedvenceimtől a Költészet Napja ürügyén

Kapolcsi napokon az ember nem győz betelni velük. A közönség zsúfolásig tölti meg a nézőteret, kocsmát ahol játszanak. Volt hozzájuk szerencsénk templomban is. (Legfeljebb a fotókat nem találom....)

Költészet Napja

Móra Magdolna: A visszaálmodott falu

Ha megállít az árvult Zala-parton

az öreg malom álló kereke

- mit aranyfénnyel koszorúz az alkony,

ha veled együtt lép a hídra le,-

döbbenve látod  a csöppnyi falut,

amely egyszerre fogható valóság

és belédsajgó elfeledett múlt….

Míg ragyognak az őszirózsák

s a violák a kiskertek ölén,

a füstöskonyhák kihűlt kemencéjén

végigkúszik az augusztusi fény:

a kormos rőzse benned lobban lángra….

Szobák mély csöndje mozgolódni kezd,

rádöbbensz, hogy a szépen vetett ágyra

sötét árnyékot hogy vet  a kereszt.

Belédfájdul, hogy dédanyáid hajdan

füstmarta szemmel ilyen ágyakon

születtek, szültek, vettek búcsút halkan,

és elmúltak egy őszi hajnalon.

Ott állt a teknő, hol kenyérré mozdult

barna kezük közt a hószín liszt,

állt a szövőszék, hol vászonná simult

kenderszálakba ők mintáztak díszt.

Lányok kezétől dús hímzéssel ékes

a párnacsupp s a húsvéti tojás:

konyhájuk rendje némán is beszédes…..

De fagerendák és vesszőfonás,

a kovács-műhely és pálinkás kunyhó

már dédapáink kezéről mesél.

Az ólak is, a kocsiszín és pajta,

hol szénaszaggal színesül a szél,

kútágas gémje és itatóvályú,

hegyen a tóka, hordó és a prés,

a lopótök s a magas, szélesszájú

szüreti puttony, cifranyelű kés….

Míg látod, nézed, sugározni érzed

férfitenyerek érdes melegét.

a százéves, mozdulatlan élet

néma vádjával intőn szól feléd.

A harangláb – mely hűs hajnalon keltett,

sok izzó délben cseppnyi pihenőt

és ünnepnapot örvendezve jelzett,

siratón kitárt kaput, temetőt-,

sirassa el sok füstbeszállt reményét

porló szívüknek, kik itt egykoron

átküzdötték a nyomorúság mélyét,

s már rég pihennek fenn a dombokon.

Legyen e napon költészet, legyen költő kit eléggé mellőzne, (s egy pécsi bloggerina fedezett fel újra pár évvel ezelőtt), s legyen a téma szívemhez is szóló.

Próbálkozások

Valahogy én sosem makrózom, kimaradt, aztán elővettem  a használati utasítást, s belevetettem magam. Már többször próbálkoztam, ma reggel is. A kb. ötven felvételt töröltem, töröltem és töröltem, s ennyit tudtam hozni. Nem értem a szobában miért nem működött, vakuzni is próbáltam, úgy sem. A legfelső fotó így készült. A többi az udvaron. Azért érzésem szerint lett egy kincsem....



Ez pedig buszra várva, ahogy fény megcsillant a drótokon!

Ember tervez, s az időjárás (ismét) végez

Nagy tervekkel jöttem ma a házhoz: az epres kigazolása, egy kis veteményezés. Ehelyett, akkora vihar kerekedett felhőszakadással, mennydörgéssel, hogy az út közepén vagy 5 cm vastagságban hömpölygött a víz. Nesze neked, kertészkedés!

Amúgy is nesze neked, mert

a PET palack palántanevelde nekem nem vált be, vagy ki sem kelt, vagy felnyúlt, amiket átültettem hetek óta abban az állapotban leledznek.

vasárnap a bolhán vettem is mérgemben egy csomó palántát, kínlódik velük a nyavalya. Beleszagoltunk a zacskóba, valami mennyei illat szállt kifelé, már csak egy kis hús hiányzott, hogy azt illatosítsa, fűszerezze.

Most majd helyi levendulákkal próbálkozom, s a tavalyi tapasztalat alapján, hátha...hátha!

A kertünkben csodálatos macskafa terem, nézzétek csak!

S van meseszép tavaszi ablakunk is!

A kertünkben is kopogtat már a tavasz!

S íme a kert alja vihar után!

 

A veteményest is elintézte, ott kevésbé áll a víz, de rámenni ismét nem lehet. Tehát: a végső vetési rendet este leírhatom, magokat előkészíthetem, s majd jön a hétvége meleggel, derűvel, s sikeres kertészkedéssel! Úgy legyen!

Hoztam néhány fotót

a tegnapi rendezvényről, egyszerűen nem tudtam kihagyni.

 Játékban

A szellemalak

Kezek és kezecskék