Ünnepi emlék

A  fotók az ünnepek alatt készültek, de fotózhattam volna ma is. Az nem lett volna ilyen szép, mert havas eső esik egész nap. Nagykanizsára autóztunk vásárolni, családi összefogással - az elmúlt évek áprilisainak reményében- munkás hetet terveztünk, szabadsággal, kerti munkával, kerítés építéssel, s ami belefért volna. Nos, ez utóbbi összejött. Belefért: eső, havas eső, havazás, szél és hideg. Kinti munkák? Erre várunk, s reménykedünk, hátha a hét második felében az időjárás velünk lesz, csak ne essen, akkor már valamit lehet tenni. Vajon lehet majd tenni?!

(Nagyítsátok  kattintással a fotókat, talán átjön ahogy a szél hordta a havat, amúgy meseszép volt. Nem is értettem, tán az évszak más, tán más irányból fújta-hordta, kavarta és keverte a szél a hatalmas pelyheket. Legalább csodálhattuk, ...)

"A dolgok titkos ereje már készül és igér."

 Petrik Adrien könyve (A másik kert) sokunk számára kultuszkönyvnek számít. Most egy régi, hasonlóan sikeres, a kertről szeretettel, hozzáértéssel szóló könyvről írnék. B. Kéry Ilona: Kertem c. könyvét olvastam el, mely sajkódi  kertjük kialakításáról, kiteljesedéséről szól. A kert, amelyről ír, "Vágyból született ... vágyból Olaszország iránt." (Már akkor is...negyvenes évek....)  A hetvenes években sikerkönyv volt, aztán az évek során elfelejtődött, s az emlékezet megkerestette vagy könyvtári polcon való kutakodás véletlene a kezembe adta, s rácsodálkozom, belemélyedek, hogy máris egy csodálatos kerti világban találjam magam.

 

S ahogy a neten keresgéltem róla, egy blogbejegyzést is találtam a könyvről:
 
"Másik nagyon fontos élményem egy könyvhöz kötődik. 16 éves korom körül olvastam Borsos Miklós szobrász feleségének B. Kéry Ilonának, Bubának Kertem című könyvét, ami a Tihanyi-félszigeten, Aszófőn zöldellő édenkertjük létrejöttéről szólt. Elvarázsolt az, ahogy a kötött, agyagos földből nekiláttak kertet varázsolni. Az épphogy csak alakuló kertet aztán szétszaggatta a II. Világháború, kezdhettek újra mindent elölről, hogy aztán hosszú évek figyelmes és odaadó munkájával csodás zöld oázist varázsoljanak, ami egy időben a környék művészeinek szeretett találkozóhelye lett. Nagyon sokszor elolvastam ezt a könyvet, csodálva nézegettem a színes képeket és Borsos Miklós pár vonalból álló, zseniális illusztrációit. Akkoriban nem gondoltam még arra, hogy én is kertészkedjek, mégis hihetetlenül vonzott a kert fejlődése, együtt örültem Bubával, ha szépen fejlődött egy virág az új helyén, és szomorkodtam vele, ha elverte a jég a kertet. Most visszagondolva sokat tanultam ebből a könyvből, ha nem is úgy, mint egy gyakorlati tanácsokat adó, kertészettel foglalkozó írásból, de a természethez való alázatos szeretetet mindenképpen.
Részlet a könyv utóhangjából:
"Miért is írtam meg ezt a könyvet?
…azért írtam, hogy a kert születése, szépsége és a ráfordított sok gond, munka ne szálljon el a semmibe. Ha majd egykor felveri a gaz, kiöregszenek fái, elhervadnak virágai, szétesnek kövei, és mindaz, ami kert volt, eltűnik az Idő homokja alatt, talán mégis marad belőle valami: halványodó emlék egy sárgult könyv lapjain. És talán megérint vele valakit, hogy ő is – mint én – egyszer megpróbáljon kertet teremteni, mert kertté tenni a sivatagot örök cél.
…az ég ott is, ahol Te vagy, éppen olyan kék és ragyogó a májusi reggeleken, s a friss tavaszi zápor is egyformán üdítő, s a lenyugvó nap – bárhol légy is – aranyával, bíborával egyformán búcsúzik. Csak meg kell állni, meg kell látni, meg kell pihenni, és át kell adni magadat kissé a csendnek, a magánynak. Minden levél, minden fűszál, minden madárdal a tiéd is. És minden nagy emberi élményt átélhetsz egy könyvvel a kezedben, egy hangszerrel szobád csendjében, vagy egy rózsaszál fölé hajolva.
Azt mondják, az öregszik, akinek már nem hoz újat a tavasz. Hát öregedhet a kertész, akinek nincs két olyan tavasza, amelyik egyforma volna?"

  forrás

Jókívánság

Kellemes húsvéti ünnepeket minden kedves blogolvasónak!

S jöjjön a komolyabb animáció, a kíváncsi, a ki-kitekintgető, hogy mire is készüljön az ünnepen? Hidegre, melegre, hóra, napsütésre, kirándulókra, locsolókra?

 Mire készül? Szerintetek?

forrás

Melyiket a kilenc közül?

Nem tudtam választani, alkonyatkor fotóztam két tepsi sütemény sütése közt. Kinéztem, láttam a napot a jégcsapokon megcsillanni, s futottam a fényképezőgépért.

Március

 "s havas táj dermed benned is"
Keresztury Dezső

és a remény

A tavaszi tél előnye, hogy

behúzódhatunk a hetek óta nem látott férjjel

terveket szövögethetünk, behúzódhatnak az alvó vendégek, bent felejthetik magukat

nagyon megszokták: a telet kint töltötték, a morgós szél gyakorolt kegyet nekik vagy inkább szerzett sajnálatot, kegyet és meleget

meleget csinálhatunk, élvezhetjük, sütkérezhetünk benne: olvashatunk, elmélyülhetünk, füstölhetünk, mintegy búcsúzóul a jövő tél reményében gyertyával, mécsesekkel, pezsgőzéssel és hittel, hogy egy hét múlva már igazi, dolgos, meleg tavaszidő fogad minket, s mindaz, amiket elterveztünk valóra is válhat!

Így legyen! Legyen így végre! Igazi meleggel, kerti munkákkal, munkálatokkal, virágözönnel és napsütéssel, kiüléssel! Ábrándozó vagyok? Vágyakozó? Reális? Úgy vágyom már az igazi, a nagybetűs, a meleg, a napsütéses TAVASZT!

 

A fotó éppen egy éve készült, akkor lehet, hogy nincs is új a nap alatt? Emlékszem, hogy vártam, óránként lestem, hogy mikor bújuk elő, nyílik ki, az első virágaink egyike volt Legfeljebb akkor nem volt hó...  

És ezek a fotók április elsején készültek! Ismétlünk idén is? Lesznek virágba borult gyümölcsfáink, a birkák is legelnek már? Idén még nem láttam őket.

 

Tél a tavaszban (még mindig, delegalább szép!)