Egy író, két zenész

s egy kellemes esti program teltházzal. Évekkel ezelőtt Kapolcson már hallottam Dés Lászlót Esterházy Péterrel, akkor a Nő című könyve volt terítéken. Most  változott az író, a koncepció maradt, s érdekes, ezt is Kapolcson próbálták ki. Szép este volt.

S nincs gond , ha otthon maradt a fényképezőgép az online újságon már olvashatjuk, láthajuk a fotókat.

Egy helyről más-más évszakokban

S bolond az ember, mert "szobor szerelme" van, az enyém a 4. és a 10. fotóé, ugyanaz máskor.

Véletlenek

Délután olvasom a Macska c. lapot, a könyvtáros lelkem pontosít, kéthavi lapot. Ott még híranyag, de rádiós riportból már úgy tudom meg is nyílt Budapesten egy macskás kávézó: Cat Café 1065 Budapest Révay u. 3. Legyek akkor már pontos. Természetesen honlapjuk is van! 15 simogatható macska, macskaformájú sütemények. S egyéb macskás lehetőségek.

Most mintegy véletlenül az egyik blogon ráakadtam erre a filmecskére! Véletlenül?

S búcsúzóul egy idézet a főoldalról:  "Egy macska csak a következőhöz vezet."
Ernest Hemingway 

Hemingway már csak tudta!

Egy blogból

forrás

amit ma reggelre találtam. Itt vagyok, ide vágyom, ez a helyem! A bent és a kint, a kilátás....

Kidőlve...

Csak ülök, olvasom az újabb bejegyzéseket, hozzászólni? Azt most senki ne várja el tőlem, csak nézek ki afejemből, így kell azt hiszem mondani. Ez most nagyon áll.. Rendezvény volt, tömeggel, egész du. meg nem álltam. Egyszer beültem  a kismamáink közé, beszélgetni, ennyi megjárt.

Változik az idő, öregszem, vagy csak sok volt mára? (Volt egy délelőtti forduló is: óvodásoknak kiállítás megnyitó, aranyosak voltak, mjd szerzek fotót, volt egy pár jópofa. S le a kalappal az óvónénik előtt, mindig csodálom őket!!!)
Jó éjszakát!

Itt már minden a tavaszról szól!





Napfény, hó, róka

a mai délután címszavai. Cél volt Zsebi levegőztetése, sétáltatása, no meg leginkább a  gazdasszonyáé. Autóba be, irány a pusztaszentlászlói halásztó. Napfény barkák, kankalinok, a tó vize még itt-ott jeges, vagy ezt mondják már posványosnak? A bokroknak már a sárga árnyalataiban játszó színe volt. Fényképezőgép akku induláskor kidőlt, maradt a mobiltelefon, csak nincs zsinórom a fotók áttöltéséhez. Majd ha hazamentem....

A tózugban állt a hó, azaz még nem olvadt el olyan félméteresen. Ebbe pottyantam bele (nem sokan törték az utat előttünk, igaz törték, mert az ő nyomaikon próbáltam menni). Úgy ki-és eldőltem, hogy kiment még az erő is belőlem. Izomműködés leállt, én a hóban, férj próbált kihúzni, a kutya húzta a pórázt, szóval jól elvoltunk. Erőm elszállt, mint egy darab fa feküdtem, aztán lecsúsztam , így sikerült szabadulnom, lábra állnom, s folytatnom az utat. Félelmetes élmény volt, s figyelmeztetés, el ne bízzam magam!

Ahogy az autóban jöttünk hazafelé egy elhagyott ház gazdasági épületének tetejéről  róka nézett szembe velem. Tolatás vissza, még ott volt. A padlástérben!!! Mire mozdultam, hogy a mobillal fényképezzem, megijedt, s eltűnt. (Azért ezt fényképezőgéppel állóhelyből megoldhattam volna. Késő bánat.)

Tud nekem valaki segíteni? Mit látunk a képen? Betegség? Ellenszere? Almafa!

S egy montázs a kertről, ahova egy hete még harminc centis hó hullott. Most fele-fele hó és napsütés, árnyék és macska, mert azok nélkül próbálhatunk lépni, legfeljebb nem tudunk.

S  napfényes tavaszi ablak a konyhából, biztatásul!