Advent közeledik....

Csak ülök és ráz a hideg

de mitől ráz a hideg? Tegnap későn, délután három körül értem ki a házba, gyorsan kereszthuzatot csináltam, vártam az asztalost. Tudtam, hogy miattuk nem tudok gyorsan begyújtani, de 15 fok volt a házban, tehát nem is volt (annyira) hideg. Két nap után. Viszont, miután már kétszer beszóltak vagy inkább megjegyezték nekem "milyen meleg az épület!" elgondolkodtam. Általában két nap, pontosabban 72 óra után  gyújtunk/gyújtok be ismét, lehül az épület. Ez évben a leghidegebb a 13 fok volt. Még a 15 fokos épület sem a legmelegebb. (Igaz, ez két órán belül kiegyenlíthető.) Falun ez nem feltünő? Ez csak nekem okoz hidegérzetet?

Tavaly tanultam/tanultuk meg a kályhák fűtését. A befűtést, a melegen tartást, az állandó odafigyelést a tűzre. Ugyebár, ha az ember nekifog valaminek (részemről) úgy elmerülök abban, a világ megszűnik a számomra. Hát még a fűtés.... Fejtörést okozott: akkor, ha nincs nagyon hideg ne fűtsek annyira? Viszont az érkezéskori hideget fel kell fűteni, s ez óhatatlanul meleget jelent. Tegnap már csak egy kályhát fűtöttem, azt is kevésbé, így is elfogadható volt a hőmérséklet.

Nehéz egy központi fűtésből (bár mostanában azt is nagyon visszatekerten   alkalmazó, nagyon fagyos) embernek átállni egy másik fűtésre, s az abból adódó hőmérsékletre/melegre. Vagy nem hőmérsékletre/melegre? Mert hiába mutat a hőmérő 20 fokot, az ember hőérzete egész mást jelez. Más a kályha közelében, más attól távol. Más az ablak előtt, ahol nekiül üvegezni. (Tudom, s alkalmazom is : öltözzek fel. Akkor is!) Hát, így fűtünk mi!

Évek után álltam neki ismét üveget festeni, kicsit karácsonyi ajándékot készítendő is. Inkább szeretem, mint művésze vagyok, leginkább másolok. Megnyugtat, kikapcsol. S mivel kezdtem ismét? A lehető legbonyolultabb kontúrozással, festéssel. Ablak alatt van az asztal, de sötét. Lámpát kellett égetnem, de verte vissza a fényt. Nem a legjobb így, meg kell találjam a jó megoldást. S meg kell találjuk a megoldást a macskátlanításra, mert ablakot nyítni nálunk nem lehet. Ha nem figyelek oda egy-egy Mózsi landol a frissen mosott, értsd tisztított, kontúrozott üvegemen. A múlkor azt hittem széttörik alatta. Megúszták... Az üveg és a Mózsi is.

Pirkad

Pirkad.

Derengő fényben ébredő fák

moccanó árnyakat

rajzolnak.

A. Dezső Károly: Változás

Testvérek

Nagynénik,  mindketten túl a kilencvenen tértek meg az égi mezőkre. Már az idősebbik is, aki 96 évesen ment el közülünk. Igazából az utolsó kép adná vissza őt, de nem sikerült. Inkább mondjam úgy, túl jól sikerült. Feláldozta(tták) a családért az életét. A magánéletét. Nem sikerült kitörni, szembeszállni. Mi lehetett volna belőle, ha nem egy kis falu házának eldugott szobájában, onnan évtizedekre sem kimozdulva tölti le életét? Esze, külseje, tehetsége lett volna. Az anyja, a család nem így akarta.... S hányan voltak még így? 

Macskák

Blogok

Olvassátok a LAKBER MÁNIA blogot? Ha, nem kukkantsatok bele. Szenzációs (vagy csak nekem?) hétvégi házat mutat be. Egyéni, meleg, nekem nagyon bejön. S ha már blogot ajánlok jöjjön az Inspirációk magazinblog. Nagyon szeretem az Anita által hozott ötleteket. Ez a wc guriga nyomda is milyen egyszerű, akár gyerekekkel is. Érdemes körülnézni nála más ötletek miatt is! (Annak idején a sütőlapát fogas ötletét is tőle hoztam.)

Egy bokorról