A végtelen kialvatlanság állapota

avagy változik az idő? Éjjel 3 ütemben ébredtem, s olvasások után visszaaludtam. 7-kor nem voltam magamnál. S ez így megy már már hetek óta. Este nyolc óra tájban beájulok, hogy tíz után -rosszabb esetben- felébredjek. Meddig bírom? Avagy nem bírom?

Szilvalekvárfőzés közben,

melyhez az utolsó lökést Bodzazsuzsa adta meg -  olvas az ember. Mit is olvashat egy macskatartó ember, mint macskáról szóló könyvet.



Szenzációs a humora, ahogy egy macska szemszögéből írja a naplót. S ember megállapítja, semmi új nincs macskáéknál a nap alatt. Legfeljebb az egyiknek ez, a másiknak pedig amaz a specialítása. (A Macska c. folyóiratban is közölnek folytatásokban egy történetet, könyvben is megjelent. Nem jut eszembe a szerző...) Aztán az ember elgondolkodik, megéri-e a sok mérgelődés, a szétdúlt otthon, a megkapart bútor stb.? S végső soron csak arra a következtetésre jut, az a szeretet amit egy gazdát  tartó macskától kap az ember, mégis megéri. Ahogy egy kutyás ismerős fogalmazta meg: az állatok okoznak károkat, de a szeretetükért, a velünk való létükért ezt el kell fogadnunk. Gondoljunk csak Marley-ra!



Még egy gondolat a könyvhöz. A szerző gyermekpszichológus, a szakmai kifejezések, helyzetek, némi antropológiai megközelítés, egy kis etológia fűszerezik a könyvét. Megfőtt mellette a szilvalekvár, megyek, s betöltöm az üvegekbe....

S ez már a lekvározás közben villant be, hamar ideírom, ha már megszelíditettük őket...

Camino de Santiago

Barátnőm holnap indul repülővel a Caminora. 63 éves. A hite viszi az útra. Minden tiszteletem az övé: az elszántságért, a kitartásért, s nem utolsó sorban a hitéért. Kísérje a szerencse, erő és kitartás!

forrás

Füzetemből

Keresztury Dezső: Parázs

 

Ideje senkinek sincs már,
mind ámokfutó,
kit végül is csak a sír vár:
elolvad, tavalyi hó.

Jobb volna halkan pihenni,
kertben, fű, lomb között,
hervadó tűz, mely egy szemnyi
parázsba költözött.

Csak lenni, nem mindig őrsön;
tenni a mindennapit,
ahogy sok csendes ősöm
példája tanít.

De soha nem nyughatom már:
szél támad, lángra kap
az égre feszülő csont-vár
s lerogy túlterhe alatt.

Kit ár sodor, fordul így vissza,
kit szél emel, néz le így,
ha csontig ég, lesz újra tiszta,
akit Isten segít.

Egy temetőről

Tekeháza, zsidó temető. Az általam oly csodált blogról a Wang folyó versei-ről. Engem fog ez a világ, tanulmányozom, hogy értsem mit is látok. Ő érti, tudja, közreadja. Csodálat és köszönet érte!



 S e blogon még oly sok csodát találhatunk! Érdemes körülnézni!

Fényben

Melegben

készült-készül a  kiülő vagy pihenőhely, de lassan készül, viszont annál precízebben, s tapasztalat nélkül, honnan máshonnan tanulmányozva, mint az internet. Férjemuram keze munkáját dicséri.

Ezek  ma délutáni kerti fotók. 3 napig távol voltam. A padlizsánon már az öntözés, a bogarászás sem segít. Hozzáértem a virághoz, szárazan hullott le, feladtam. A kukorica kiégve, a bab levélzete zöld, de bab még mutatóban sincs rajta. Hasonló helyzet volt a borsóval, na onnan azért vagy egy kilót  leszedtem. Viszont mennyi zöldről? A sarokban díszfű csontszárazon. Szegény.



S végül a kétfejű vagy két végén fejű macska.... Kiterülve, de annál éhesebben....