Oldalak

2012. augusztus 24., péntek

Felejthető?

 Most olvasom a könyvet, századik oldal körül tartok. Inkább csak érzem a regényt, a hangulatát, a mondatok szépségét, az érzelmek finomságát. Érdekessége, hogy az olvasó hozta vissza: felejthető. Valamiért mégis megfogott, nézzünk bele! - gondoltam. Mások vagyunk, ami az ő számára felejthető, lehet, hogy engem érdekel. Örülök, hogy így döntöttem!

"Ha nem  a megfelelő férfival néz ki az ablakon már nem is olyan szép, amit lát.

Van a szerelem, és van az ágy. A szerelem nagyszerű dolog, az ágy viszont, az, az ... ágy, az fantastico! De amikor a szerelem és az ágy ugyanazon a helyen találkozik -csapott Agathe a combjára-, az a legjobb. Az maga a Jóisten, aki megköpködi a piszkos ujjait, s azokkal dörgöl foltot a piszkos ablakokra, amiket az angyalok elfelejtettek megpucolni, és így szól: Kukkantsunk csak be ide. Lássuk mi vár ránk. Lássuk, mi is az, amit tőlem kaphattok.

Azzal végigóvakodott a folyóson a Férfiak márvány biztonsága felé... (Ezt a megfogalmazást még nem nem hallottam...)

Egymást melengették a kis ajándékaikkal - a kedvességgel és a szépséggel. Ezek értékes dolgok. És soha sem elég belőlük."
Andrew Nicoll: A derék polgármester

2012. augusztus 22., szerda

Kincsek



Bolhapiaci kincsek, pár hetesek, most találtam a vázlatként mentett bejegyzésre. Kézi festésűek, bár a habánok is nagy kedvenceim, az utóbbi nagyon  szép. Nagyon kedves a szívemnek.  Szeretem magam körül  a cserepeket, kerámiákat. Néha az eladó nem is tudja mit árul (ezt osztrákként adták el nekem, de az alján lévő jel szerint olasz termék). Van amit nagyon sokra tartanak, s van akiről azt hiszi az ember nem is ért hozzá. Ez csak a lászat, nagyon is tisztában van a portéka értékével. S sajnos nagyon sok a lom.... A pécsi vásáron, ott aztán volt választék!

Ha majd

sikerül fotóznom magam, s főként feltölteni a számítógépre megmutatom a "mesterművem". Egyik mesetársamnak van gyönyörű vörös haja, hennával festi. Ráirigyeltem 3 éve. Most jött el az idő, hogy próbálkozzam vele. Nagy volt az izgalmam, milyent vegyek, én festettem (némi szomszédasszonyi segédlettel a fej hátsó részén). Milyen színt kapok? Gesztenyebarna-vörös sikerült, ezt akartam, persze a tövén más a szín,  s gondolom egy újabb festés is más színt ad majd. A lényeg befogta, szép színe lett, aztán a tartósságot az idő majd eldönti. Amikor végleg lenő a korábbi festés milyen lesz majd a színe? S néha kell lépni, új útra térni, változtatni, ha ennyi izgalom árán is.

2012. augusztus 20., hétfő

Kaland (és bújdosás) után



Nem tetszettek anya és fia, kértem állatorvostól időpontot, s gondoltam viszem a másik Mózsit is, beoltatom. Jobb híján, egy lámpadobozt lyuggattam ki szellőzőnyílásokkal, bele a két bélgépet, átkötöttem a dobozt, bele egy nagy szatyorba, hogy levegőt is kapjanak, s elindultunk, mi hárman, a két Mózsi, s én.

Mentem vagy 20 méter Zsemle kifúrta, a szellőzőnyílást, s mire a buszmegállóba értünk kitört. N o éppen a doboz tetején, azt hiszem apja fia.... Igen ám, de a buszmegálló mellett 4 farkaskutya lakik. Mire egyikre figyeltem a másik kiugrott, futott a tulajdonos, kapkodta ki a bokorból, mert ha a kutyákhoz megy- széjjeltépik. Közben kiugrott a másik is, jött a feleség, hárman kapkodtuk a Mózsikat, hármunkat harapták meg, derekul. Ezek után városba utazni, állatorvoshoz menni, ott várakozni, macskákkal hadakozni, kedvem aztán nem volt, biztonság - ezek szerint még úgy sem. Nesze neked gyógyítás, nesze neked macskaoltás!

Jól összefogtam a szatyor száját, hazamentem, otthon  a doboz aljáról két riadt macska tekintett rám. Hol voltak a világjárók, hol a kitörök, hol  a harapdálók?! Két riadt, kicsike kis állat. (Gondolom a kertes macskák sokkot kaptak a bezártságtól, aztán a kutyáktól, aztán már mindentől.)

Másnap reggelre eltűntek: anyjuk, a Mózsik, se hírük, se hamvuk 3 napig. Tegnap üres perceimben felmentem a padlásra, sehol  macska. Elsirattam őket. Estére megtért anyjuk, éjjel álmot láttam, Mózsikat találtam valahol, azokat simogattam. Nos, reggel gondoltam egyet, nyitom az ajtót, besüvítettek a puskagolyó Mózsik. A fotók a reggelizés közben készültek. Anyjuk vitte el őket? Gyanús, hogy utána érkeztek, hol jártak? Éhesek voltak nagyon, az az egy biztos!

Közben a család leűzött egy tetanuszra a 3. napon, most majd jön a hatóság! A fene egye meg! Bár mondtam a sürgősségin, hogy azóta a kérdés megoldódott, elmentek a macskák. Hazudhattam volna, mi és hol történt, nem tudok hazudni. Mibe kerül ez majd nekem?

Kis vendégek



2012. augusztus 15., szerda

Hallgatom a rádiót,



Karády Katalinról beszélgetnek, döbbenetes, hogy mennyi fiatal hallgatja, hisz ők nem is ismerték! - mondja a riportalany. A számot hallgatva nem kell csodálkozni, szívhez szólnak a dalai. S kicsit én is most döbbentem rá a háborús szenvedéseire, s nem csodálom, ha soha nem tért vissza. Kár volt érte. S még egy dala: Szeretlek én. (Nem tudom, szabad volt-e ide linkelnem a számot? Büntetendő?) Viszont annyira ide kellett illesztenem, de annyira. Nagyon szeretem hallgatni.

Én meg várom holnap estére az unokákat, no és Zsebike, s a macskanépek is. Akik két nap távollét után nem győznek nyivákolni. Természetesen etetve voltak... Takarítottam egész délután. Kinyúltam, jön a blogolvasás, pihenésképpen. Aztán folyt. köv., már a takarításban.

2012. augusztus 12., vasárnap

Nora Bayes énekel,


én pedig Ernest Hemingway első feleségéről olvasok.

 
 Állandóan az ő zenéjére táncoltak, kíváncsi voltam ki ő?



Ez már inkább egy táncolós szám!


S egy háborús, ha már oly érintett volt benne az író!