Hallgatom a rádiót,
Léb Zsuzsa babakészítőről szól a riport. Említi, hogy azok, akik a tv alapján vásárolnak gyerekeiknek babákat az ővére rá sem néznek, nekik fel sem tűnnek. Mások, egy másik vásárlói réteg már tudatosan keresi az egyedi, kézművesek által készített babákat.
Eszembe jut barátnőm esete néhány évvel ezelőtt tanítványával. Mondta neki: Katika, te olyan okos kislány vagy miért kell neked ilyen Barbie babákkal játszanod, olyan szép Götz babákat lehet kapni. (Akkor még ők számítottak érdekességnek, ritkaságnak.) Hetek múlva jött a kislány egy Götz babával, valamely verseny megnyerése utáni jutalomként kérte. Boldogan ölelte, mutatta.
Jó tíz éve Csíkszeredában kirándultunk. Gyűjtöttem a babákat, megakadt egy boltban a szemem a két leánykán, minden pénzem rájuk költöttem. Aztán pár éve a neten összefutottam valakivel, éppen az ő babáit vásároltam meg annak idején,
András Katáét. Milyen kicsi a világ!
Pár éve Kapolcson egy babakészítő nekem külön varrt egy babát. Sajnos a nevét nem tudom, de székesfehérvári.
A menyem is vásárolt tőle - a lányának. Ő csak egyet kapott meg, még mindent a szájába tömött. Viszont a többit esténként átöltöztette az anyuka. A pici lány az ágyból sivalkodott értük....
Ő is kapolcsi szerzemény, Somogyi Kati babája.
S végül kettő a porcelánbabák közül:
A fiú a kisebbik fiamat formázza, ő találta nekem egy német bolhapiacon. S a lány arcán ott vannak a könnycseppek.
S akire mióta megláttam nagyon vágyom: Aranyhaj! Őt
Lázár Mónika szintén Csíkszeredáról alkotta meg. Jó szó ez erre? Inkább álmodta meg! Ha belépek a blogjára, s meglátom a babákat, királylányokat egyből elmosolyodik a lelkem!
S még annyit lehetne írni a babákról, múzeumokról, könyvekről, kiállításokról, s nem utolsó sorban Moskovszky Éváról, a híres babagyűjtőről, múzeumalapítóról..... s ennek ürügyén rólunk emberekről.