Babák

Hallgatom a rádiót, Léb Zsuzsa babakészítőről szól a riport. Említi, hogy azok, akik a tv alapján vásárolnak gyerekeiknek babákat az ővére rá sem néznek, nekik fel sem tűnnek. Mások, egy másik vásárlói réteg már tudatosan keresi az egyedi, kézművesek által készített babákat.

Eszembe jut barátnőm esete néhány évvel ezelőtt tanítványával. Mondta neki: Katika, te olyan okos kislány vagy miért kell neked ilyen Barbie babákkal játszanod, olyan szép Götz babákat lehet kapni. (Akkor még ők számítottak érdekességnek, ritkaságnak.) Hetek múlva jött a kislány egy Götz babával, valamely verseny megnyerése utáni jutalomként kérte. Boldogan ölelte, mutatta.

Jó tíz éve Csíkszeredában kirándultunk. Gyűjtöttem a babákat, megakadt egy boltban a szemem a két leánykán, minden pénzem rájuk költöttem. Aztán pár éve a neten összefutottam valakivel, éppen az ő babáit vásároltam meg annak idején, András Katáét. Milyen kicsi a világ!

 

Pár éve Kapolcson egy babakészítő nekem külön varrt egy babát. Sajnos a nevét nem tudom, de székesfehérvári.

A menyem is vásárolt tőle - a lányának. Ő csak egyet kapott meg, még mindent a szájába tömött. Viszont a többit esténként átöltöztette az anyuka. A pici lány az ágyból sivalkodott értük....

Ő is kapolcsi szerzemény, Somogyi Kati babája.

S végül kettő a porcelánbabák közül:

A fiú a kisebbik fiamat formázza, ő találta nekem egy német bolhapiacon. S a lány arcán ott vannak a könnycseppek.

S akire mióta megláttam nagyon vágyom: Aranyhaj! Őt  Lázár Mónika szintén Csíkszeredáról alkotta meg. Jó szó ez erre? Inkább álmodta meg! Ha belépek a blogjára, s meglátom a babákat, királylányokat egyből elmosolyodik a lelkem!

S még annyit lehetne írni a babákról, múzeumokról, könyvekről, kiállításokról, s nem utolsó sorban Moskovszky Éváról, a híres babagyűjtőről, múzeumalapítóról..... s ennek ürügyén rólunk emberekről.

Az élet rendje

Hypo nagyságos asszony harkályt ölt és evett. Azért ez nem volt ilyen egyszerű, hatalmas és fájdalmas sikolyra mentem ki az udvarra. A madár már a szájában volt, a feje, s szinte félig a madár is. Majd belefulladt ez a picike és girhes macska, de megette. Az utolsó képeken már csak tollak láthatók. Igaz, hogy fotóztam, de ki is borultam tőle. Ez az élet rendje - mondta a férjem.

A történethez tartozik, ő szomszéd cica, nálunk kosztos. Megszületett a padlásunkon az első kölyök - idén. Boldogan újságoltuk, jött a gazdája, elvitte. Mondta, úgy néztünk rá, mint a gyilkosra. A nagyságos asszony erre elköltözött tovább egy szomszéddal, onnan járt hozzánk (is) enni. Legközelebb már csak azt mesélték ott  viszont valami állat ette meg  a kölykeit, napokig szomorú volt miatta/miattuk.

A harkályt vajon ki vagy kik siratták?

Szóellenőrzés

Ha valaminek van számomra riasztó hatása, azok ezek a szóellenőrző vagy ember ellenőrző fúnkciók. Próbálkozom max. háromszor, s ha nem küldi el, hagyom vesszen amit írtam, sajnálom, hogy akinek /akiknek elszerettem volna juttatni a biztatást, a véleményt, a tetszést ahhoz nem jut el. Így többekhez, akiket olvasok!!!!!! Akiknek szeretem a gondolatait, fotóit, vagy  amiket hoznak , bemutatnak. Akik olvastok, s látjátok, hogy nálatok nincsenek kommentjeim ez is az oka vagy inkább ez az oka!

Hideg, meleg

ill. éppen fordítva lenne aktuális. Fütyül a szél, pislákol a lámpa, és kutya hideg lett, már a délelőtti kánikulához képest. Még, jó, hogy elvégeztünk mindent: a csatornatisztítást a múltkori favágás után, jó két vödör fűrészporral, ággal  elől, s hátul egy féllel . (Ezt még akkor a szomszédok kitisztították). A múlt heti nagy esőzés mindkét sarkot eláztatta. Igaz, hamar ki is száradt.

A kertben: ástam ki epreket, beraktam  a málnák közé, a szomszédasszony adott új palántákat, legyen már új is köztük.

A másikkal vetési konzultációt tartottunk. Így bekerült  bab, a padlizsán (a  régi palánták nem váltak be, azaz nem voltak életképesek). Ő mindent egyből kiültet, meg amúgy is május van. Meglátjuk. 

Közben kerestem újabb citromfüveket, azokat körbekerítettem, hadd nőjenek. Nekidurálták magukat a tihanyi levendulák is. Akárhogy is, de csak megsínylették az átültetést, s aztán rájuk jött a hideg. Az első virágoskertben újabb növényeket fedezek fel, türelem ugyebár.... s vannak, akikről majd kiderül mifélék: virágok vagy gyomok.

Egy biztos: dísznapraforgónk az lesz!! No meg körömvirágunk. S már a rózsák is bimbóznak! Kíváncsi vagyok a levendula szomszédság, hogy űzi el a tetveket?! S a szegfűknek csodás illata lengi be az utat, ha jövünk  a bejárati ajtóig.

A létráról letelepült emberemnek így már csak az öntözés maradt. Csak... Eső, akárhogy is próbálta, csak nem esett. Csak ez a hideg, az van, az megjött!

S végül egy kis részlet Zsebi birodalmából. A köves elkerítés a fűnyírónak (is) szól, meg némi dekoráció is. A fények meg jönnek, csak jönnek esténként!

Alkonyat, fények

A tilosban

Erdő,erdő, erdő

1. 1986. tavasza - a turistacsapattal a falunkig jövünk el vonattal. Leszállunk, hűvös a reggel. Március van. Elővesszük, ill. a "felelőse" a lapos üveget, körbejár  melegítő jelleggel, aztán indulunk. Át a vasúti töltésen, be az erdőbe, tovább a gerincen. (Múltkor emlegetem valakinek. Ma már az erdei indulás helyén körforgalom van, de mellette mehetünk az erdőbe....) Március, kirobbanó tavasz. Napsütés, meleg, ébred a természet, ibolyaszőnyegek szerte az erdőn. Madárcsicsergés. Ha tavszi erdőről esik szó mindig ez a hangulat ugrik be nekem.
2. Erdő, Mátra, gyermekkor. Mit őriz meg az emlékezet? Anyám meséli olvasta az újságban, valaki öngyilkos akart lenni, bevette az altatókat, s befeküdt egy fa alá. Mire megtalálták széthordták a hangyák.  Emlékszem ott és akkor nagyon fogott ez a történet.
3. Erdő és szőlőhegy, kirándulások. Gyermekeim kicsik, de a kicsi kétéves kora óta visszük magunkkal őket. Zuhogó esőben igyekszünk a vonatra, mert ugye nem megy gyakran. Elcsúszok, elfekszem a sárban.Megszólal a fiam: Anya dagonyázik!
4. Évek, évtizedek teltek el. Ma már ő is apa. Vendégségben vannak, tavaszi meleg, irány az erdő. Meg ugyebár Zsebit is sétáltatni, mozgatni kell. Egy ötéves számára van-e ennél nagyobb élmény? Sétálunk a szokásos erdőnkben a falutól 5 percre, mutogatunk és mesélünk.... és emlékezünk.
5. S ez már utóhang.Ha szomorú vagyok, ha feszült, ha .... irány az erdő, az út az erdő felé, az ottani jelenlét viszi magával a bút, bánatot, szomorúságot. A környezet, a mozgás, a séta, AZ ERDŐ számomra a csodák, a leengedés, a megnyugvás helye.

Ahogy sétáltunk, s ránéztem  a fára mintha bagoly ülne ott. Aztán közel értünk, s a csoda szertefoszlott. Csak az ágak játszottak  a képzelettel....

 

S ez már a tavaszi erdő