Fazekasok

Fazekasok találkozását megnézni  voltunk a hét végén Zalaegerszegen. Sajnos a sátraknál nem fotóztam, mert akik miatt kimentem nem jöttek el. Nagyon készültem vásárolni tőlük.....    Pállék Brüsszelben voltak, ennek örülök, csak végtelenül sajnálom, hogy ide nem látogattak el. Nem találtam Les Gáborék sátrát sem. Mert volt, hogy itt voltak, de nem volt pénzed, máskor eljöttek, de te más vidéken jártál, most gyűjtöttél pénzt, felkészültél, elmentél, s mondjam még? Azért mások voltak, egyéb látnivalók is, hiába nem mentünk ki, csak mégis.....

 

 

  Egy kis régi zene a fotón látható zenekartól. Kevesen hallgattuk őket, sajnálhatja, aki nem ült be hozzájuk!

Derutai majolikák hazánkban

Frances Mayes nyomában Velemérben....??? Aki olvasta az írónő könyveit, valamelyikben ír a derutai majolikáról, az ottani vásárlásról. (Így lettem én is ezek ismerője némi internetes tájékozódás után. Mert ugye...)

Velemérben kirándultunk, a család a templomot csodálta, én meg közben temetőztem. (Érdekes  sírfák találhatók a temetőben. Olvastam róluk, most élőben láthattam-fotózhattam.)

 

Aztán betétünk Dávid Éva keramikushoz a habán kerámiák miatt, s derutai eredetű majolikára (is!!) leltünk.

Megörültem, gondoltam, aki kíváncsi rájuk, most megtudhatja, már nem kell odáig utaznia, hogy megismerhesse, legalább az egyik fajtáját, s ha kedve van meg is vásárolhassa.

 

S az ember maradjon hű magához: a ház asszonyának cicája és a figyelmeztető tábla. (Aki a habán kerámiákra is kíváncsi nézze meg élőben, nem fog csalódni!)

S akik nélkül nem juthattunk volna el ide!

Látogatóban

Fény-játékok

"Jaj, ahogy elszáll..."

"Jaj, ahogy elszáll dísz  a levélről, báj a sziromról;

Erdőkről a levél, földekről a virág."

Técsi Mihály: Tótfalusi felett

Variációk

Angyalok

Néha különös illatra ébredek, néha elsuhan mellettem az illat, akkor tudom mellettem van-volt valaki....

Babits Mihály: Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre egyenesen,
mint egy könny szemből, a szívbe, nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elrepülni? és az utolsót hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj, késő! már az első hószín angyal csupa folt!
és a másik messze szállott, aki olyan könnyű volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

és egy dal Enyától