Látogatóban

Fény-játékok

"Jaj, ahogy elszáll..."

"Jaj, ahogy elszáll dísz  a levélről, báj a sziromról;

Erdőkről a levél, földekről a virág."

Técsi Mihály: Tótfalusi felett

Variációk

Angyalok

Néha különös illatra ébredek, néha elsuhan mellettem az illat, akkor tudom mellettem van-volt valaki....

Babits Mihály: Három angyal

Három, három, három, három, három angyal szállt felém.
Egyik fehér, mint a felhő, másik könnyű, mint a fény.
Harmadik úgy hullt a földre egyenesen,
mint egy könny szemből, a szívbe, nedvesen és nehezen.
Hogyan óvjam meg az elsőt, hogy ne kapjon foltokat
ujjaimtól? hogyan tartsam szorosan a másikat,
hogy ne tudjon elrepülni? és az utolsót hova
rejtsem el, hogy senki, senki meg ne lássa őt soha?
Óh jaj, késő! már az első hószín angyal csupa folt!
és a másik messze szállott, aki olyan könnyű volt!
Harmadikat szégyenemre látja az egész világ,
mert gyászomban széjjeltéptem lelkem őrző fátyolát.

és egy dal Enyától

Tulipánok

A gyermekes



A kivégzett

Az óriások és a legszebbek

Szösszenetek

1. Választás
Szállok fel a buszra, újabb(?) szokás szerint, ha van hely szétpakolják az üres helyre a táskákat, kabátjukat. Utazzanak kényelmesen. Állnak is némely fiatalok a buszon. Az ő döntésük. Gondolom - leülnék.

Két kipakolós hely, melyiket válasszam? Egyiken lány ül feketében, utolsó divat... Másikon szintén leány, pink árnyalataiban. Mindkét lányon smink, minden  a helyén, ahogy illik. A pink mellett döntök. Aztán látom a feketét összenevetni a szembe fiúval. Elgondolkodom: miért a pinket választottam, a színen kívül minden stimmelt. Tán ő lágyabb volt?

2. Miért?
Egy másik felszállás. Kicsit korábban kiértünk, várjuk a buszt. Érkezik, indulunk felszállni. Idős hölgy befut, rögtön a sor elején. Ránézek. Engedjem elém? Miért furakszik? Szemlátomást üres a busz. Döntök, ha már ügyesen előrefurakodott várja ki a sorát. Aztán a buszon töprengeni kezdek: mi zavart az egész helyzetben? Az erőszak. Nem szeretem a törtetőket. A másokat félrelökőket. Nem a kort figyeltem, a beidegződés indított bennem. Aztán eszembe jut az iskolai ebédlőben  étkező nyugdíjas házaspár: Bilagittal érkeztek, tányérszámra zabáltak, másoknak az asztalnál nem maradt a tálban, majd hoznak még ki..... Ha a buszra felszálltak félrelöktek mindenkit, nekik legyen helyük! Akkor hogy is van ez, tudat alatt rájuk gondolok, eszerint ítélek?

3. Állatok
S ahol emberek vannak, vannak állatok is. Zsebi elhagyta a labdáját, árva és boldogtalan volt. Vettünk neki újat, más színű. de kicsi, hiszen ő is kicsi kutya. 3. körre, azaz eldobásra elfogadta, befogadta, visszahozta. Ismét van labda! Mert enni nem kell, de labda, amit dobálnak neki az fontos, az A fontos! Aztán dobálok, s jelez a szomszéd kutyus. Szólok neki, megsimogatnám, de ő meg ételre vágyna. Az nincs, meg nem is etetem. (Kinek mi a fontos...) Zsebizek, bejövök a házhoz, már majdnem esik elültetném a palántákat a virágládába. Nyitva felejtem  kutyarészleg ajtaját. Zsebi kifut, a kezem alatt "teszi hasznossá magát", jön az egyik macska, ő se maradjon ki. Én meg ültetnék. Ültetnék, de egy-egy fej mindig a kezem s a növények közt van. S hallok egy szomorú, síró vonyítást. A szomszéd. Hát vele senki sem törődik? S velem ki törődik?