1. Választás
Szállok fel a buszra, újabb(?) szokás szerint, ha van hely szétpakolják az üres helyre a táskákat, kabátjukat. Utazzanak kényelmesen. Állnak is némely fiatalok a buszon. Az ő döntésük. Gondolom - leülnék.
Két kipakolós hely, melyiket válasszam? Egyiken lány ül feketében, utolsó divat... Másikon szintén leány, pink árnyalataiban. Mindkét lányon smink, minden a helyén, ahogy illik. A pink mellett döntök. Aztán látom a feketét összenevetni a szembe fiúval. Elgondolkodom: miért a pinket választottam, a színen kívül minden stimmelt. Tán ő lágyabb volt?
2. Miért?
Egy másik felszállás. Kicsit korábban kiértünk, várjuk a buszt. Érkezik, indulunk felszállni. Idős hölgy befut, rögtön a sor elején. Ránézek. Engedjem elém? Miért furakszik? Szemlátomást üres a busz. Döntök, ha már ügyesen előrefurakodott várja ki a sorát. Aztán a buszon töprengeni kezdek: mi zavart az egész helyzetben? Az erőszak. Nem szeretem a törtetőket. A másokat félrelökőket. Nem a kort figyeltem, a beidegződés indított bennem. Aztán eszembe jut az iskolai ebédlőben étkező nyugdíjas házaspár: Bilagittal érkeztek, tányérszámra zabáltak, másoknak az asztalnál nem maradt a tálban, majd hoznak még ki..... Ha a buszra felszálltak félrelöktek mindenkit, nekik legyen helyük! Akkor hogy is van ez, tudat alatt rájuk gondolok, eszerint ítélek?
3. Állatok
S ahol emberek vannak, vannak állatok is. Zsebi elhagyta a labdáját, árva és boldogtalan volt. Vettünk neki újat, más színű. de kicsi, hiszen ő is kicsi kutya. 3. körre, azaz eldobásra elfogadta, befogadta, visszahozta. Ismét van labda! Mert enni nem kell, de labda, amit dobálnak neki az fontos, az A fontos! Aztán dobálok, s jelez a szomszéd kutyus. Szólok neki, megsimogatnám, de ő meg ételre vágyna. Az nincs, meg nem is etetem. (Kinek mi a fontos...) Zsebizek, bejövök a házhoz, már majdnem esik elültetném a palántákat a virágládába. Nyitva felejtem kutyarészleg ajtaját. Zsebi kifut, a kezem alatt "teszi hasznossá magát", jön az egyik macska, ő se maradjon ki. Én meg ültetnék. Ültetnék, de egy-egy fej mindig a kezem s a növények közt van. S hallok egy szomorú, síró vonyítást. A szomszéd. Hát vele senki sem törődik? S velem ki törődik?
Annyira jol meselted el.Mindegyiket kulon kulon ugy latom, ertekelem, ahogy te.Es meg az utolso mondat is :)
VálaszTörlésSzösszenetek , de mennyi élettapasztalat és mennyi inger van bennük.Sokszor apróságok teszik a napot elviselhetővé vagy elviselhetetlenné.Sorsunk is apróságokon múlik, csak gyakran nem veszem észre ezeket a mozzanatokat.
VálaszTörlésMa reggel a buszon pont ezt éltem át. Felszálltam elöl, fiatal lány ül, táskáját fogja az ölében, de két másik nagyobb papírszatyor nála. Kivűl ült, a papírtáskák a belső ülésen. Néztem pár másodpercig, és a periférikus szögében tuti látta, hogy várok valamire. Leültem volna. De nem reagált.Nem vagyok terhes, nem vagyok öreg nénike, de azért bunkóságnak tartottam.
VálaszTörlésElőtte az újságosnál álltam sorban a Stadionoknál, árulnak valami kávéfélét is, azt is az újságosnál lehetett kifizetni. Előttem idősebb néni, kissé arrogáns már maga a hanglejtése.
-Kérek egy kávét, tejszínhabbal.
-Tejszínhabot nem tudunk adni-mondja az eladó.
-Miért nincs tejszínhab?-ezt már emelt hangon.
Közben én két db pénzérmét kiejtettem a kezemből, csörömpölt a kövön.
Nem is nézett hátra, csak ingerülten megkérdezte, hogy -Én voltam? (mármint ő)
Mondom én is de már a belső feszültségtől ingerülten, -Nem, ez én voltam....
És köszönés nélkül fordul és megy, de még az újságos megjegyezte, hogy -Nem minden maga-
Lehet én is feszültebb voltam, hisz hajnal 4 kor keltem, ez reggel mire beértem fél 7 körül volt.....
Zavar az ingerültség engem is, és ha nem vagyok kipihenve ragadós....de gondolom ezzel mindenki így van.
Anyám jut eszembe. Mikor fel kell jönnie pestre,úgy száll fel a buszra, hogy szinte mindenkit maga elé enged. Lassan 70 éves.Fura volt mikor először felpattantak és átadták neki a helyet. Én nem látom belül-magamban öregnek. De kívülről az. Telik az idő. De nincs benne "törtetés-könyöklés"....
Furák az emberek na.
És ahogy reggel hazaértem, a macska nyávogva várt. Megszeretgettem. Jó puha meleg volt. És dorombolt. Mosolyt csak az arcomra, és puszilgathanékot.