2011. november 14., hétfő
A természet furcsa játékai
A természet fotózása mindig ellesett pillanatokból áll. Az első fotó "erdei szörnyét" még nyár elején kaptam lencsevégre. Visszatértem hozzá később is, de megnőttek az ágak, elvesztette a formáját. Engem egy mitológiai alakra emlékeztet. A "madár" egy fatörzsén kukucskál, már évek óta nem láttam. Érdemes lenne meglátogatni.A falucska neve: Kökényesmindszent, ugye milyen szép neve van? Egy időben sokat jártunk hozzá, amikor fiam még hazajárt, elmentünk ebbe a kicsi faluba, s mindig lencsevégre kaptam.
Egy gondolat
"Megtanított valamire, ami fontos az életben.
-És mi volna az?
-Hogy meg kell nyílni, azt hiszem… hogy nem szabad elbújni.
Lássuk be ő azzal töltötte az egész életét, hogy bujkált mások és önmaga elől.
Mindannyian ezt tesszük, bizonyos mértékig, de ahogy öregszünk, úgy lesz egyre
több dolog és ember, ami és aki elől elrejtőzünk.
Beszélni kell, még ha kerülgetjük is a lényeget. Ha
odafigyelsz arra, amit az emberek mondanak, akkor felismerheted azt, amit
elhallgattak, és kitöltheted a réseket. A résekben van az igazi üzenet."
Adrian Mathews
Szokásom, hogyha könyvet olvasok, s tetsző gondolatot találok - becédulázom, s kiírom. Füzetekbe, számítógépre, ami akkor és ott éppen kéznél van. Érdekes, hogy ami megragad mennyire jellemzi az embert. Barátnőmmel csináltuk egyszer, hogy összehasonlítottuk, őt egész más gondolatok fogták meg. Hiába, emberek vagyunk, s mások, szerencsére. S néha egy-egy gondolat, amikor az ember mélyen van, megfogja az embert, s hajánál fogva kezdi kihúzni a gödörből. Ez valahol a biblioterápia, bár az inkább egy -egy írás által gyógyít, akkor legyen gondolatterápia? Mindegy minek nevezzük, lényeg, hogy segítsen!
Angyalok
Minden gyerek úgy születik, tudja milyenek az
angyalok. … És ezek az angyalok életünk folyamán vissza-visszalátogatnak, hogy
létezésükre felhívják a figyelmünket.
Daniel Gottlieb: Drága Sam. Egy nagypapa levelei az unokájához szeretetről, veszteségről, és az élet ajándékairól
Daniel Gottlieb: Drága Sam. Egy nagypapa levelei az unokájához szeretetről, veszteségről, és az élet ajándékairól
2011. november 13., vasárnap
Egy gondolat
Szobám egyik falán egy óra
függ, de már nem jár. ….Amikor a város órái kongva elütik a hetet….akkor mintha
a szobában is életre kelne az öreg óra.
Az öreg óra ilyenkor teljes összhangban érzi magát a világegyetemmel. ….
Én is megálltam valamely időben. Én is úgy érzem, mozdulatlan vagyok,
lecövekeltem.
De vannak röpke
pillanataim, amikor titokzatos módon eljön az én időm.
Ilyenkor érzem, hogy még
életben vagyok. Minden világos, a világ csodálatos. Tudok alkotni, álmodni, repülni, és ilyenkor
többet mondok el, többet érzek, mint a fennmaradó idő teljes egészében. A
dolgok e harmonikus együttállása rendre ismétlődik, mint valami
megváltozhatatlan sorozat.
Amikor először éreztem
ezt, próbáltam ezekbe a pillanatokba kapaszkodni, gondoltam, örökre
megállíthatom őket. De nem így történt. Ahogy az öreg órától, tőlem is
tovaszáll a többiek ideje.
….És ha elmúlik ez a
pillanat, s a másik órák, amelyek másik emberekben laknak, folytatják útjukat,
én is visszatérek a megszokott mozdulatlan halálomba, a munkámhoz, a
jövés-menéseimhez, amit életnek szoktam nevezni.
De tudom, hogy az élet
másvalami.
Tudom, hogy az élet, az
igazi élet azon pillanatok összessége, amelyek röpkék ugyan, de azt éreztetik
velünk összhangban vagyunk a világegyetemmel.
Csak a teljesség
pillanatai vannak, és akik ezt nem tudják, és örökké akarnak élni, azok a
hétköznapiság szürke, folyton ismétlődő világára vannak kárhoztatva.
Jorge Bucay
2011. november 12., szombat
A futes tudomanya
mert, hogy tudomany, az bitos, vagy inkabb technika?Most tanulom verrel es verejtekkel, neha duhongve, neha atkozodva,maskor amikor raerzek a tuzeles fortelyairafeldobodva, hogy megy ez kerem, csak tanulni, figyelni es erezni kell.
Ahogy ezt a kolcson laptopot is az angol billentyuzetevel, hogy hetvegi maganyomban ne legyek egyedul, tudjam a csaladdal tartani a kapcsolatot. Mert a szamitogep elzar de ossze is kapcsol, nincsenek tavolsagok, halljuk es lathatjuk is egymast. Csak, s itt jon a lenyeg: okosan kell hasznalni.
Ahogy ezt a kolcson laptopot is az angol billentyuzetevel, hogy hetvegi maganyomban ne legyek egyedul, tudjam a csaladdal tartani a kapcsolatot. Mert a szamitogep elzar de ossze is kapcsol, nincsenek tavolsagok, halljuk es lathatjuk is egymast. Csak, s itt jon a lenyeg: okosan kell hasznalni.
2011. november 10., csütörtök
Ősz, fények, árnyékok
Egy kis őszi játszadozás termésekkel, színekkel, fényekkel. A második fotó üvege köré azóta már csupor is került, csak fotó nem készült róla.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)