A harangvirágok vagy tízfelé vannak a kertben, próbálok velük teríteni. Csak itt, s egyre gazdagabban virágzik. Van ahol dúsak a levelei, s virágja sehol. Egyszerű, de kedves.
Ma délelőtt felmentem a padlásra, bár ne tettem volna. Nincs feljáró, egy létráról kell felkapaszkodni, évek óta nem voltam fent. Mit ne mondjak, némi fazonigazítása nem ártana. S akkor még finom voltam.
Aztán délutánra megérkezett a devla. Megint kifeküdtem, ez lett a vége. Pedig nem akartam feladni, fel kellett adjam. Viszont olvashattam így, a mutatott kínai útikönyvet.
Írtam , hogy vettem egy asztalkát a gép alá. Ölből gépezek, görnyedek fölé, néha elég volt, főleg filmeknél. Viszont sérült a szállításnál, a cég, aki földre ejtette nem vállalja a felelősséget, mert nem volt szabályosan csomagolva. Ez igaz, de akkor is leejtették. Vettünk javítót, de gondolkodom, hozzá nyúljunk-e? Szépséghiba, így is használható. Ha hozzányúlunk fessem-e kékre, mint a lócát, mondjuk a lábait? Megdobná a sarkot, így szépen belesimul. Viszont lett egy mindenes asztalom, a polc is mellette van, s így dupla jól lehet pakolni, csak a könyvtári könyveknek nincs most helye. Viszont összeszedtünk néhány képkeretet némi felújításra, Karácsony előtt óta időkből. Nem kapkodtuk el. Jut majd az asztal fölé is, annyira várom, lesz egy kuckóm. Ezt a lámpafényt annyira szeretem, annyira.
Itt meg sorállás van, dencölésre, Öregasszonyka. Idejutottunk... Akkor búcsúzom is.
