Tegnap délután kiütöttem magam

Elég hamar felkapom a vizet, nehezen tudok lecsillapodni. Tegnap ok is került hozzá: a bejárati ajtó előtti kilépő két oldalán, a sarkon van valami sárga, magas, dáliaszerű évelőnk. Helyes, nincs gond vele. A bal oldalon csenevész volt, egy talajtakaró ránőtt. Napokig ügyködtem vele, hogy helye és levegője legyen, gaztalanítottam, füvetlenítettem, némi átültetést is tettem velük, hogy egyformán dúsak legyenek.

S akkor... jött a fűnyíróval emberem, s elegáns mozdulattal áttolta rajta. Még most is remegek, ha eszembe jut. Persze, hogy elkerítettem magam. Hogy odalett a délutánom. S miért kell ennyire felszívni magam. Hát miért? Nem is értem.

forrás