... és halál

A temetős bejegyzéshez egy verssor hangulata lüktet bennem, de nem tudom pontosan idézni. Milyen érdekes a halál helye él, lásd az előbbi temetőt, s az élet helye, egy ház, ez esetben egy kastély haldoklik. Megmutatom, mert a szívem szakad meg érte.

  Ilyen volt valamikor:

 Aztán ilyen lett:

S ma így mutat, ebek harmincadján:

  

E kerítés egy elkezdett felújítás emléke,beton kerítésoszlopokkal. Nem hozzá illő, de próbálkoztak valamit. Már ez is a múlté. 

 

 A háború után sokáig nevelőotthon volt, SZÜV nyaraló tán, állítólag katonai raktár is. (Valaki mesélte tegnap.)  Aztán welnesses próbálkozás is volt, ezzel véget ért a sorsa. 

Nézzétek csak a részleteket, milyen szépek. Amúgy is kedvencem a szecesszió.

 

 

 

 

Tényleg ebek harmincadján: kitört ablakok, beszakadt tető, kilazult és kihullott cserepek. Elvadult kert, százéves fákkal.  Többet, jobbat érdemelne.