Egy film

Tea Mussolinivel 

hogy nekem ez miért maradt ki, nem tudom.  Nagyon tetszett.

S íme Cirnyó úrfi, szellőztetve az udvaron. Amúgy a házban, hogy a vendégek elmentek nincs vele gond. Belenyugodott sorsába, szépen elvan, nem akar kitörni. Jellemzően mindig lábunk alatt alszik el, valahol, a folyosón, a szobában. Persze a ketrecbe is szoktatjuk, tegnap tiltakozott, ma egész jól elfogadta, de nem alszik pl. el benne. S habnak a trotára még 30.000 Ft-ot ránk küldött a rendőrség gyorshajtás miatt. Állatorvoshoz vittük, éppen szedáltatni, s már lejárt a rendelési idő. Ez van. Ha lúd, legyen már kövér!

 

A szilvatermésünk egyharmada. Nem viccelek, ennyi termett, de legalább szép nagy.

Adjunk a romantikának!

Levelek Júliának  a film, 

és a könyv:

 

 történelmi krimi, erősen megtűzdelve a szabadkőművességgel. Persze van szerelmi szál, barátság, s muzsikálnak benne, de lényeg a gyilkos felkutatása. Nekem tetszett, nem volt(?) annyira durva, mint a lenti két könyv amiket félretettem. Az utóbbiak szerőzit szeretem, ezekben a könyvekben a téma ami elriasztott. Kiderült, kolléganőm is így volt vele.

 

A múltkori bejegyzéshez: tsztáztuk a családommal a kényes kérdéseket, néha haszna van egy-egy bejegyzésnek, az embert lépésekre készteti.

Kandúrkánk, a falufi köszöni megvan. Szenvedünk, ő a bezártságtól tán jobban, mint a lába kiiktatásától. Én meg a helyzettől, az állandó vigyázástól, ne maradjon nyitva ajtó, ablak, ki- és meg ne szökjön. Mondjuk az biztos, hogy visszajönne, a kérdés, a nagy kérdés, hogy milyen állapotban?

Nézzétek meg!

A csodabogár