(a bejátszásvégén én is vele sírtam.)
fonákja.A mai napon megjártam mélységet és magasságot, ez utóbbit hallhatjátok, a mélységet mesélem.
Mondhatja bárki, hogy hisztis/türelmetlen vagyok, elfogadom, de én már annyit váram orvosnál életemben. Ma két rendelésre volt időpontom, amikor az elsőre érkeztem ( 8 óra 50 percre) még el sem kezdték a nyolcas rendelést, nem volt asszisztens. A drnő úgy mondta, hogy 42 éve éve orvos,de ilyennel nem találkozott. (Sorra mondanak fel az eü dolgozók.) Aztán összevissza hívták be a betegeket, mikor sorra kerültem, már jól felhúztam magam, szóvá tettem, új az asszisztens nem látta át a betegek sorrendjét, volt a válasz. Mit nem látott az időrendbe szedett betegek listáját? Hogy követik egymást az időpontok és a betegek? 3 órát vártam, a végén már beszóltam, lehet előbb kellett volna, de úgy elképedtem, hogy hívják az utánam jóval később berendelt beteget. Azért is én szóltam, hogy 5 percenként lettek behíva a betegek, az időpont szerint, holott egy-egy beteg legalább negyed órát bent volt. A drnő lelkiismeretes, amúgy. Megnézték a listát, s tényleg úgy volt, ahogy mondtam. Idegileg totál kikészültem, tudom, nem szabadna, ez volt. Ilyen vagyok.Vársz, te jönnél megy be más, aztán ismét.
Jött a következő rendelés, a kettő közti 3.5 óra helyett maradt félóra, ott nem volt gond, időben bekerültem. Legfeljebb nem volt vérképem, de gondolom a beutaló mellé az orvos dolga vérképet csináltatni, ha olyan helyre küld, ahol ez a lényeg. Holnap is lenne rendelésem, de ott tudom, hogy maratoni a várakozás, nem tudom elmegyek-e? S a lényeg, közben megérkezett a gyerekem Angliából. Vele nem tudtam találkozni, mert mire hazaértem elaludt, tegnap délután óta volt úton, s a repülő is késett 3 órát. Egész éjjel ébren volt.
Szóval, ezek után Schäffer Erzsébet mondatai hitet adtak, hogy jó az ember. csak meg kell látni, s apró csodák kellenek hozzá hogy ez látható, érezhető is legyen.
S íme a mai nap szépsége, melegsége. Ha nem húzom fel magam, nem zsibbad az agyam, nem kezdek el SE -t hallgatni, nem jönnek elém ezek az előadások, mesélések, s az alábbi nem oldja fel bennem az egész délelőtt keserűségét, s nem tölt el lélekmelegséggel. Szóval, minden rosszban van valami jó. Mindkettőt ajánlom meghallgatásra!
