Oldalak

A következő címkéjű bejegyzések mutatása: az élet dolgai tél fotó. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: az élet dolgai tél fotó. Összes bejegyzés megjelenítése

2018. február 23., péntek

Ez is, az is

Az este a „kis ember” háza előtt belecsúszott egy kamion az árokba. Kiütötte a villanyoszlopot, tehát máig nincs közvilágítás és net (nálunk). Nyolc óra tizenöt perc van. S még nem jöttek vissza a tűzoltók sem, hogy kihúzzák az árokból. Este, a sötét miatt vagy ki tudja miért, nem sikerült.
----Nem is tudtam, hogy Ottónak hívják.
Kit?
 A kis embert.
A rózsás embert?---

Olvastam egy budapesti csoportról, akik régi idők viseleteibe öltöznek, akár maguk is készítik el azokat. S mert a téma ismerői tanácsokat is adnak régi ruhák varrása ügyében. Eszembe jut A gésa emlékiratai c. könyv. Amikor New Yorkba került, s látta a Pillangó kisasszony jelmezeit megkereste az illetékest, s elmondta, mennyire nem eredetiek a kimonók. Az új színpadra állítás jelmeztervezője már ő lett.  Mert ugyebár a kívülálló lát egy kimonót, a bennfentes tudja a színeket, anyagokat, öveket, elhelyezéseket, stb. Akkor már legyünk eredetiek. S eszembe jut egy kiállítás valaha Csíkszeredában, a Mikó várban. Népviseleti babák. Látszatra egyformák voltak, s ha jobban megnézte az ember láthatta a pici eltéréseket, de a falvak lakói biztosra tudták melyik viselet, melyik falu lakóját mutatja.
Ki tudja hogy működnek a hallókészülékek elemei? Nem hordásra merülnek le? Az ember azt hinné. A valóságban az illető beteszi, este, kiveszi, majd elfelejti másnap betenni a hallókészüléket. S mire betenné az elem sípol, mert lemerült. Nem hiszi el, alig használta. Játszani kezd, kiveszi  a készülékből, nem csak nyitva teszi el. Akkor is. Egy hetes pontossággal a csomagolásból elővett, de használni elfelejtett elemek lemerülnek. (Miért van akkor az illetőnek hallókészüléke? Hát ez az! Valószínű, ha rendszeresen emberek közt lenne, kellene; mert nem mindenki beszél egyforma hangerővel és hangszínnel. Lásd az orvosi rendelőben való várakozás közben sutyorgókat. Nem veszi észre, hogy nem hallják, nem is érdekli, csak mondja, mondja, mondhassa. Szegény).

Újabb ölbemacskám lett: az Öregasszony. Eddig, ha letettem maga netán olvasni, netezni Mózsi rögtön feltalálta magát, azaz megtalált engem. Most Cicóval lett nagy a szerelem, a kényszerfekvés, a kényeztetés lebontotta a falat köztünk. Ő is megérkezett az ölembe. Az a jó két centi mély vágás a lábán nagyon durva, gyógyul, de idő kell neki, addig háromlábon gyábokol. Valahogy hasonlóan írta Lázár Ervin.


Ők meg csak jönnek, várnak, esznek. Annyi verebünk lett hirtelen. Cinkéék szerencséje a kövérségük, hátha jót tesz majd nekik a nagy hidegben. A "tartalék", mint az etetőjüknek...

 A hó egyre nő, nem nagyon, de biztosan. 25-30 cm, helyétől függően, lent a kertben igazi hóbunda. Bitangul érezem magam. Gondoljatok rám. A fentieket még net hiánykor írtam.