Az este a „kis ember” háza előtt belecsúszott egy kamion az
árokba. Kiütötte a villanyoszlopot, tehát máig nincs közvilágítás és net
(nálunk). Nyolc óra tizenöt perc van. S még nem jöttek vissza a tűzoltók sem,
hogy kihúzzák az árokból. Este, a sötét miatt vagy ki tudja miért, nem
sikerült.
----Nem is tudtam, hogy Ottónak hívják.
Kit?
A kis embert.
A rózsás embert?---
Olvastam egy budapesti csoportról, akik régi idők
viseleteibe öltöznek, akár maguk is készítik el azokat. S mert a téma ismerői
tanácsokat is adnak régi ruhák varrása ügyében. Eszembe jut A gésa emlékiratai
c. könyv. Amikor New Yorkba került, s látta a Pillangó kisasszony jelmezeit
megkereste az illetékest, s elmondta, mennyire nem eredetiek a kimonók. Az új
színpadra állítás jelmeztervezője már ő lett.
Mert ugyebár a kívülálló lát egy kimonót, a bennfentes tudja a színeket,
anyagokat, öveket, elhelyezéseket, stb. Akkor már legyünk eredetiek. S eszembe
jut egy kiállítás valaha Csíkszeredában, a Mikó várban. Népviseleti babák.
Látszatra egyformák voltak, s ha jobban megnézte az ember láthatta a pici
eltéréseket, de a falvak lakói biztosra tudták melyik viselet, melyik falu
lakóját mutatja.
Ki tudja hogy működnek a hallókészülékek elemei? Nem
hordásra merülnek le? Az ember azt hinné. A valóságban az illető beteszi, este,
kiveszi, majd elfelejti másnap betenni a hallókészüléket. S mire betenné az
elem sípol, mert lemerült. Nem hiszi el, alig használta. Játszani kezd,
kiveszi a készülékből, nem csak nyitva
teszi el. Akkor is. Egy hetes pontossággal a csomagolásból elővett, de
használni elfelejtett elemek lemerülnek. (Miért van akkor az illetőnek
hallókészüléke? Hát ez az! Valószínű, ha rendszeresen emberek közt lenne,
kellene; mert nem mindenki beszél egyforma hangerővel és hangszínnel. Lásd az
orvosi rendelőben való várakozás közben sutyorgókat. Nem veszi észre, hogy nem
hallják, nem is érdekli, csak mondja, mondja, mondhassa. Szegény).
Újabb ölbemacskám lett: az Öregasszony. Eddig, ha letettem
maga netán olvasni, netezni Mózsi rögtön feltalálta magát, azaz megtalált
engem. Most Cicóval lett nagy a szerelem, a kényszerfekvés, a kényeztetés
lebontotta a falat köztünk. Ő is megérkezett az ölembe. Az a jó két centi mély
vágás a lábán nagyon durva, gyógyul, de idő kell neki, addig háromlábon
gyábokol. Valahogy hasonlóan írta Lázár Ervin.
Ők meg csak jönnek, várnak, esznek. Annyi verebünk lett hirtelen. Cinkéék szerencséje a kövérségük, hátha jót tesz majd nekik a nagy hidegben. A "tartalék", mint az etetőjüknek...