Vasárnap délelőtt

 ugrottunk ki az erdőre Zsebit vizsgáztatni. Múltkor nem bírta az utat, de estefelé volt, s meleg. Most semmi gond nem volt vele. Zsálya virágzata lenne?

 Őt még nyomoznom kell, de olyan kis finom, kedves.

 Zergevirág. S emlegettem a szőcei tőzeglápot. Idén még nem jártunk ott, pedig ott tele van velük a rét széle, fák alja.

 A kedvenc hidam az erdőn, s Zsebinek is. Mindig megjelöli, biztos, ami biztos alapon.

 Fodorka blogjáról és Pipulkától tanulva: orvosi atracél. Azt hittem borágó. Nem jártam messze tőle.

 Az oly kedves fények

S a Minotaurusz májusi fényben rejtőzködve a lombok alatt.

Amúgy, öröm a háznál: a szagelszívónk megadta magát. Szét kellett robbantani, mert beépített volt, s nagyon szépen elkészítve. Belehaltam a rombolásba. Most kereshetünk újat.

Esik, fúj a szél, hideg van, belefutottam, jól megfújt a szél, kevésbé öltöztem fel. Csak beteg ne legyek, nem hiányozna.