de mindig új arcát mutatja a tó és környéke.
Kacsáink.
Nem a Szent Anna tó!
A másik partról.
Itt jutott eszembe Weöres Sándor verse a három falevélről.
A szelek dolgoztak a tó körül, itt éppen egy fát döntöttek rá az útra. S nem ez volt az egyetlen ki- és le- és eldőlt fa.
A kedvenc fotóm!
S akkor megjelentek a gombák. Egyediek, csoportosak, kicsik és nagyok, kucsmásak és kalaposak, mesebeliek és valóságosak. Kibújók és elbújók. S szerintem nem ehetők. Viszont csodaszépek
.
Régi ismerős.
E fák közt, alatt féltem. Az ágaik súrlódtak a szélben, furcsa, sejtelmes hangot adtak. Nem örültem volna, ha a nyakunkba borulnak.
Fények az erdőben, fények a tavon.
A halál után is lehet új élet. Íme!
Búcsúzás.
