Szabó T. Anna: (Ott, ahol élsz)
Ott ahol
élsz, ott láss csodát.
Egy
cefreszagú almafát.
Vadmurok
ernyőjén a foltot.
Egy piros
falat, mikor boldog.
Hullott
szilvákat, pocsolyákat.
Ahogy a vad
nyár mindent áthat.
A napunk
úgyis lemegy egyszer.
De addig:
fogd, és ne ereszd el.
Eredetileg kerekerd'eux , Vica blogján olvastam, s hát osztanom kellett.
Nagyon szép vers, szeretem mikor a szavak átitatnak hangulatokkal, és a körülöttünk is fellehető kis szépségek meglátására biztatnak.
VálaszTörlésKicsit benne van a végén a várható" vég" is, de rögtön útmutatást ad ahhoz, hogy addig is hogyan éljünk.
Néha a bezártság miatt elkeseredem, de a vers arra biztat, hogy a hétköznapi csodák szépségét is meglássam.
VálaszTörlés