Hallgatom a rádiót, egy énekes, egy, festő, egy gazdasági szakember. Oly mélységes a kiabrandultsag, az elkeseredés. Közben fejem tetejéről folyik le a hajfesték. 20 éve biztosan nem szavaztam, nem akartam több centis tővel odamenni. Szóval a hajfesték folyik, törölgetem, valamiért befogta a bőröm is. Jól kinézek. Hozzá a sok szomorúság, amit hallok.
Tegnap Friderikusz beszélgetett Tóth Krisztinával. Elgondolkodtató, mély, elszomorító volt, amivé lett a nyelv is az elmúlt időszakban. Majd csatolom, ha gépen leszek, hátha más is meghallgatná. Erdemes.
Fotók, tél, tavasz, reggel, este, kert , erdő.
Mostani fotók...
Lenne unokákról is, de én nem tehetem fel, csak a nagyanyjuk a fbra. Évekkel ezelőtt kértek meg erre. Ó, a fenébe már én is keserű vagyok. Csak szeretném megmutatni, büszke lenni rájuk, az én
közegemben, itt a blogon. Mert vagy 17 éve vagytok ti nekem.
Erdőn kidőlt fa nyoma, s a tönkök, amiket estében magával rántott.
Hajfestés részemről most nincs, mert még nem nőtt ki az ősz hajam.
VálaszTörlésSzavazni én is megyek, bár én 4 évente mindig mentem, de ez most egészen más!
Rádiót nem hallgattam, én Facebookoztam, és ott is tudom, hogy mi kell nekem, és kit érdemes olvasnom. A kiábrándultság és elkeseredés mellett találtam sok reményt is, de megvolt bennem a hallgattassék meg a másik fél szándék is, de mégsem változtatott bennem meg semmit. Oda megy az X-em, ahova a szívem és az agyam is teszi. Olyan egyértelmű számomra!:)
Értem, hogy nem teszel fel az unokákról képeket, mégha szeretnél is. Mi is örömmel néznénk őket.
Maradnak a virágok, a fák, a zöldülő természet. Szép képeket hoztál, próbáltam kedvencet választani, de nem megy. Azt viszont megnéztem, hogy deres volt a reggel.
Ölelés neked Évától.