Őszi szépek

 Azt hittem vége a virágoknak, virágzásnak, maradnak a bokrok. Az első gyönyörűség meglepetés lett. S a termések is szépek. Mutatnak, díszítenek. Ezen felül csak a fény játékai szebbek.

A lentiek ma reggeli fotók, a rozsdás diófát a kelő nap éppen bevilagította, a legelsőn már teljesen fent volt az égen.

Azért a halott virágok is szépek, a kasviragok, cickafarkak közül hagytam meg néhányat, ha havazik, szép legyen. A remény hal meg utoljára.

Az őz

 Állapotához képest hatalmas utat tett meg a vízelvezető árokban. Majd a főútnál kijött belőle, ahol látva állapotát, serült voltát, szóltak a szembe vadásznak. Ennyit sikerült megtudnom. Mindig előttem van ahogy rámnézett a fű mögül. Bolond vagyok 

Mutatom a spalettat, szép lett, nagyon szép. A rohadt, 

leszakadt helyett. Délelőtt lefestettem, miközben a kutya vadul őrjöngött, ugatott, fekve. Azt hittem  lebénult, a kertbe sem jött utánam, megfogni nem engedte magát. Aztán rátettem a pórázt, minden baj megszűnt, sétáltunk egy nagyot. Értitek mi volt ez?

Mai napkelte, tegnapi felhők

 

A rózsa arcai (is)

 Még mindig nem tudok feltölteni mai fotókat, azt hittem a gép eléri, hát nem. Fiam most repül. Figyeltem a felhőket. (Közben leszállt a fiam, megnyugvás.)

 A könyv amit olvasok Japánról is szól, a teaivás szertartásáról, is. Érdekes kb. egy hónapja olvastam az alsó könyvet. A téma hasonló, s természetesen más megközelítés. (A múlt héten két náci könyv került elém, nem tudtam olvasni egyiket sem, még ha véletlen hozta is így.)

Ajánlom nektek mindkettőt. Utóbbi kötet szerzőjének utazásos, romantikus könnyed olvasmányai vannak. Ez, a mostani komolyabb. Amikor az ember tele problémával,feszült, oly jó ilyenekben elmerülni. 

a könyv 

 

a könyvről

S ami tragédia számomra imádott, s végig olvasott kedves íróm újabb könyve kudarcot vallott nálam. Mondjuk éppen teljes kiborulás időszakában álltam neki, mikor a hajam is csomóban hullott, szóval akkor nagyon könnyű olvasnivaló kellett. Még itt van nálam, ismét próbálkozom vele, mert szinte az első oldalon szoktak a könyvei máskor beszippantani.

S akkor erről a könyvről is
 

Ahol a félelem igazgatott(?)

 

Reggeli őzfotómat készültem feltenni, de szokás szerint frissen nem megy. Ezt hozta elém a Google. Mikor ott jártunk láttuk a kastély állapotát a kegyúr nevét emlegették félve, elhallgatva a fiatal anyák aKik arra sétáltak. Ővét, aki nem gyalog jár... Hátha ő felújítja. Úgy tudom máig nem.

Nem politizáltam, a rendszer, s főleg ura meggyűlőltette velem a politikát, s amit a háttérben hallgattam, a meseradióban. Ősztönösen éreztem a hamisságot. 

Vagy 10 éve volt, azt se tudtam, hogy a gyermekkori barát ekkora, félelmetes úr.

Ma reggel

 hét óra körül a harmadik szomszéd kertjében láttomra elszaladt a legelésző gida és anyja.  A sérült nem volt velük.

Mesélem a szomszédomnak, vajon mi van vele, mert a vadász nem találta. Kinevetett, ezt mondta a vadász, aztán valahol már meg is ették. Megy a mutyi.

Ki tudja? Ahogy nagyban kicsiben is?

Ki tudja?!

Színek, melegség, életöröm

 A felsőben az életörömöt értékeltem, a színeket. A másodikat kétszer néztem meg, számomra a nyugalom és béke helye.

Jobbra fordulnak a dolgok

Hirtelen eljöttek első rakodóim, hozták a  raklapokat. Egy be is került, s rá a hármasban pakolt fák. (Én mint besegítő mükődtem közre.)

Aztán jött a fiam pénteken, a maradékot vele felraktuk. Csak a nyesedék maradt hátra, s az úgy is maradt. Egyenlőre, míg majd magamhoz térek. (Harmadik pakolóm ígéret maradt. Ennyit erről.) Viszont elsők sokat segítettek, köszönet nekik érte.

A lenti fotók eső utániak. Sajnos a letakarás elmaradt. Ez van.

Magához tért a kert. Sétáltunk is hamar a kutyával.

Közben a héten volt sérült őzgidánk is , de reggelre eltűnt. Pedig este nem tudott menni, fenekén tenyérnyi vörös folttal. Autó üthette el vagy meglőtték. Mire ideert a   hivatásos vadász, -ilyenkor nekik kell szólni- nyoma veszett. Nem találta meg. Nagyon megviselt ez az egész, ahogy felfedeztem lent a fűben, az almafa mögött. Az egész hercehurca. Sajnáltam, akkor is ha a szomszéd kerteket dézsmálják. Mondjuk a határ jól lekerített, nem találnak élelmet.

S kétszer találtam négy- és ötlevelű lóheréket. Babonás lettem, örültem,  jön a szerencse. A farakodók és szombaton az Ács megcsinálta,helyrerakta az évek óta lyukas és elcsúszott cserepeket a tetőn. Meg a kétféle cserép összeeresztését is szigetelte. Évek óta nem volt gazdája az ügynek, most rámszakadt. Mint sok más elhanyagolt dolog. Az egyiket nem érdekelte, a másik pedig belefáradt, hogy mindent ő intézzem. Hát most intézhetek mindent. Ennyit erről is.

Babonaság ide vagy oda, ezek a lóherék megis jót jeleznek oly sok rossz után.