Hirtelen eljöttek első rakodóim, hozták a raklapokat. Egy be is került, s rá a hármasban pakolt fák. (Én mint besegítő mükődtem közre.)
Aztán jött a fiam pénteken, a maradékot vele felraktuk. Csak a nyesedék maradt hátra, s az úgy is maradt. Egyenlőre, míg majd magamhoz térek. (Harmadik pakolóm ígéret maradt. Ennyit erről.) Viszont elsők sokat segítettek, köszönet nekik érte.
A lenti fotók eső utániak. Sajnos a letakarás elmaradt. Ez van.
Közben a héten volt sérült őzgidánk is , de reggelre eltűnt. Pedig este nem tudott menni, fenekén tenyérnyi vörös folttal. Autó üthette el vagy meglőtték. Mire ideert a hivatásos vadász, -ilyenkor nekik kell szólni- nyoma veszett. Nem találta meg. Nagyon megviselt ez az egész, ahogy felfedeztem lent a fűben, az almafa mögött. Az egész hercehurca. Sajnáltam, akkor is ha a szomszéd kerteket dézsmálják. Mondjuk a határ jól lekerített, nem találnak élelmet.
S kétszer találtam négy- és ötlevelű lóheréket. Babonás lettem, örültem, jön a szerencse. A farakodók és szombaton az Ács megcsinálta,helyrerakta az évek óta lyukas és elcsúszott cserepeket a tetőn. Meg a kétféle cserép összeeresztését is szigetelte. Évek óta nem volt gazdája az ügynek, most rámszakadt. Mint sok más elhanyagolt dolog. Az egyiket nem érdekelte, a másik pedig belefáradt, hogy mindent ő intézzem. Hát most intézhetek mindent. Ennyit erről is.
Babonaság ide vagy oda, ezek a lóherék megis jót jeleznek oly sok rossz után.
Minden jo, ha a vege jo:)latom a kutyika is beallt segiteni:) A kert nagyon szep! puszillak Aniko:)
VálaszTörlés