Tegnap

 megtettük a nagy nyári kirándulásunkat. No, nem Kapolcs, nem Káptalantóti, s nem is a az évek óta oly várt és remélt Folly arborétum, csak ide 40 km-re egy nagyobb város. Számomra ez a kimozdulás már maga is csoda volt. Ide jutottunk. Itt vettem pár éve, leértékelve a narancssárga szobamályvámat, ilyent kerestem, de nem volt . Már leértékelt, így csak kommersz pirosat hoztam, mert ilyenem ment tönkre, mint oly sok más növényem is idén. S szívemnek nagyon kedves. (Anno 100 virággal hasonlót öntözött túl nyaralásunkkor a fiam, nem élte túl. Belehaltam, meg az akkor pár hete lépcsőházból ellopott hatalmas szobafenyőm miatt is.)

Az éjjel, kora estétől ismét szakadt, ömlött az eső. 

Melyik macska a mi macskánk? Aladárt ahogy írtam kint etetem. Tegnap nem tudtam eldönteni ki evett az ajtónkban, mert fazonra ő volt.(Viszont van az alteregója, csak szürkében, szorgalmas kandúrmacska tevékenykedik a környéken. Úgy is emlegetjük az Alteregó.) Engem látva elrohant, de futhat el Aladár is,hátha a kutya érkezik. (Őt pedig nagyon próbálom távol tartani, tőle.) A kitett ételek elfogynak, de Aladárunk girhes, ezt nem lehet finomítani. Akkor ki eszi meg, azaz kik a kitett ételt, mert nem tudom kint várni és őrizni mikor érkezik. Volt, hogy fél egykor ébresztett fel az ugatás... akkor ő próbált éppen bejönni... Oly drága a kisállat eledel, azért fél környék macskáját etetni nem kifizetődő.

Ma reggel kávézni álltam ki az ajtóba, köntösben, hűvös volt a reggel,  így abban néztem le a kertbe. Csigakiiktató ollóval a kezemben..., ha már arra járok. Vizes az egész kert, jól eldőltek a virágok, csak a meztelen csigák érezték idejük eljövetelét.