Oldalak

2017. február 20., hétfő

Úton


 Odaúton








Vendégségben



Hazafelé

Ködben indultunk, utaztunk, másnap meleg napunk volt, ködös estével. Nehogy hiányérzetünk legyen. S mire hazafelé jöttünk a Dunántúlon ismét kezdett leereszkedni. (Bár, ezt hiszem már előbb is. Ahogy elnézem  a fotón.) Nehogy...

Volt születésnap, piacozás, imádok ott virágokat venni. Nem is értem miért? ill. mindig találok valami érdekeset, most is. Nagy sétálások, evés-ivás, kinek-kinek kedve szerint. S az elmaradhatatlan unokázás,  kivel-kivel életkora szerint.

Aztán hazaértünk, s olyan kiéhezett macska fogadott minket, hogy 5 db combos csirkeszárnyat evett meg a szerencsétlen. Az utolsót a kidagadó hasa miatt már nem akartam odaadni, de nem engedett belőle. Azt megette, s eldobta magát. Lehet, hogy Zsebi étlen maradt, mert azt hittem megetették, így csak keveset adtam neki. (Ma bepótolta. Meg is köszönte az unokámnak a küldeményt. No, kicsit besegítettem ebben neki.)

1 megjegyzés:

  1. Milyen jó is egy efféle kis kiruccanás. Jó elmenni - jó ott-lenni - és nagyon jó hazaérkezni. És a piacon vettél most is virágot ? nem mutattad....

    VálaszTörlés