"...és az ember örök reménye "

"… mert mindegyikünknek falak állnak a lelkében, fiam. Falak, melyek félelemből, csalódásokból épültek, s melyek útjába állnak az örömeinknek. De minden falon ott van kapu is, csak meg kell találni, s át kell rajta lépni. Át kell lépned önmagadon, saját félelmeid kapuján, és semmi sem gátol többé, hogy elérd amit szeretnél…. Ezt bárhol meg  tudod tenni nem kell hozzá kert, kapu, egyedül csak te."
Barcza Katalin

"Van egy hasznuk az ilyen nagy tragédiáknak. Az ember rájön, hogy innen lejjebb már nem mehet, és két választása van. Maradhat a gödör fenekén, hozzászokhat a mélység  kínzó paraliziséhez, és minden létező módon – kábítószer, alkohol – próbálja tompítani azt az éles fájdalmat, amelyre önmagában nem képes gyógyírt találni. De dönthet úgy is, hogy ismét a felszínre emelkedik, és újra élni kezd. Ez a döntés tudatos erőfeszítést igényel, mert aktív választás, és csak akkor sikerülhet, ha az ember közvetlenül szembe néz a problémáival. Eltökéltség kell hozzá, aminek alapján cselekszik az ember, és változást jelent. És ha sikerül fölemelkednie a felszínre, az ember megújult, maga mögött hagyta régi énjét, akár ez eldobott és immár használhatatlan bábot. Fel kell fedeznie, hogy képes repülni."

Kuki Gallmann Álom Afrikáról c. könyvéből idéztem. Egyik kedves sziget könyvem, sokszor, legalább négyszer elolvastam. (Film is készült belőle, s most hogy a neten rákerestem, ezt idézik. ) Én inkább a könyvet ajánlanám: az írónő egész élete küzdelmek, gyászok és újrakezdések sorozata. S túlélve szeretteit, szerelmeit volt ereje megírni a könyvét. Bizakodást, hitet adni az olvasónak. S nem utolsó sorban a misztikuma... Oly sokszor írtam már róla, én szeretem az ilyen könyveket. (S volt egy füzetecském a könyvből való idézeteket írtam bele. Hova lett? Régóta nem találom...)

S egy utolsó mondat Kurt Vonneguttól: "és az ember örök reménye továbbra is csendben várakozott."

A festmények Jacek Jerka keze által kerültek varázsolódtak elő.