Oldalak

2012. szeptember 9., vasárnap

Csak sétálgat az ember


egy délután Kecskeméten, az elmaradhatatlan fényképezőgéppel, s csodákra lel. Nem kerestem, elém jöttek, s aztán már figyeltem őket. Jó, hogy megmaradtak, hogy őrizgetik őket, s milyen jó érzés lehet egy ilyen házban lakni. Ha a kapu, ki a betérőt fogadja ilyen, a házban, házakon is lehetnek(vannak is!!) értékek, apró csodák. E napon ezekre figyeltem!







7 megjegyzés:

  1. Ó, nagyon szépek! Bármelyiket befogadnám.:)

    VálaszTörlés
  2. Akarnék most választani, de nehéz.Talán a zöld.

    VálaszTörlés
  3. Nekem az első, s ez mind egy utcában volt! Szinte hívogattak!

    VálaszTörlés
  4. Írtam már egyszer valakinek: a kapu, az ajtó beenged vagy kizár...Mennyire fontos szerepe van, Most megismételtem hát magam:)
    És örülök, hogy akkor megmutattam a miénket. Ami korántsem ilyen szép, patinás , sokkal egyszerűbb, mégis merem remélni, hogy sokszor megnyitva sokaknak szép éményeket nyújthat azáltal, ami mögötte , bennünk rejtőzik:)

    VálaszTörlés
  5. Júlia!Egyetértek veled. Ez az én élményem volt. Először fel sem tüntek, aztán a nyugvó nap ahogy átsütött az elsőn felfigyeltem rá, a többi meg már hozta magát. S az ember rácsodálkozott, milyen sok, régi és szép! S patinás. S ezt halkan súgom van pár szép szecessziós épület is, kapukkal. Azok az igaziak- számomra.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. :) Amikor észreveszünk magunknak valamit, a lelkünknek..és abból táplálkozunk, ez olyan jó!
      Köszöntelek túloldalon is:)

      Törlés
  6. Annyira jó nézni a te szemeddel is... :)

    VálaszTörlés