Parancs János: Ismét a tavasz
"...Ez az évszak a bizalomé, a bizakodásé:
ilyenkor röstellem, hogy gyanakvó,
hitetlen és erőtlen lélek vagyok.
Mert gyönyörű ez a lázas igyekezet és lobogás,
gyönyörű ez az önfeledt, csapongó szárnyalás,
ez a lebírhatatlan, ösztönös és vegetatív remény."
Sorok dalolnak bennem, a forrásukat kerestem, azt nem, de ezt a részletet megtaláltam pontosabban rátaláltam. Köszöntlek MÁRCIUS!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése