miután a fejemet nem tudom mozgatni a nyakam úgy beállt, csak úgy elkezdtem a ház előtt gazokat húzkodni, s az ágyásból a térdig érő füvet. Belemerültem. Így járunk, mi kertesek. Mikor a lábaim kimentek alólam, abbahagytam.
A tegnap esti fotók, a vihar előttiek mára elérhetők. Volt nagy csinnadratta az éjjel, esővel.
Mutatom a Himalájai dudváslonc barnuló leveleit, ágait. Hetek óta, lassan sorvad. Tűzelhalás lenne? Vagy a nap dolgozik, először azt hittem. Szerintetek?
Ma 3 alkalommal 6 db. négylevelű lóherét találtam.
A nagy szerencsében az egész napot végigfeküdtem, reggel alig tudtam lábra állni. Pedig időpontom is volt vizsgálatra. Adtak újat, telefonon. S más ügyek is tervben voltak.
Viszont szerencse, de jött egy korrekt fűnyíró, ketten a másfél méteres gaztengert levágták. Meg a szomszédét is, az nem volt gaz, csak nem tudom hol a miénk, s hol kezdődik az övék. Vagy inkább ők se/nem tudták.
A két darab almát 420 forintért vettem. Kb. fél kiló a kettő. Pusztaverszáj urának szerintem fogalma sincs, hogy aZ alattvalói hogyan s miből is élnek. S miből fizetik a herdálásukat.
Szomszédom kiakadt, mert húszezer forintot kértek a telke körül odanőtt növendék akácai kiírtásáért. 170 ezer a nyugdíja.
Érdekes világban élünk. Amíg élünk, mert sorra hallani az időpont, kórházi, gyógyítási-gyógyulási rémtörténeteket.
Szóval a beígért csodavilág valahol útközben elakadt...
Sétálunk, kerítés alól bújnak ki a gazok. Hajolok, hogy kitépjem. Akkor esik le a tantusz, hogy az utcán nem a kertünkben vagyok.
elmentünk sétálni a kutyával. Esőkabatban, de szerencsénk volt. Akkor néha csepegett, esegetett. Most eleredt. Tegnap óta vártuk, ígérték.
a kommentekre, most láttam, hogy mennyire elmaradtam velük. Elnézést.
Ha nincs is új virágom, a régiek hozzák magukat. Többnyire, néha meglepetésként. Ez olyan jó, hitet ad, hogy nem szabad feladni. Pedig az insta fiókot átneveztem "volt egyszer egy kertre..."
