Ő bokor,a neve egyszerűen nem jut az eszembe, viszont gyönyörű!
A csigatámadás túlélője. Gyönyörű a színe!
Borzaskaták, mindenfelé. A lenti fotón éppen a rózsakapu alatti tégla kiülő téglái közé vették be magukat. Tavaly a közelben virágoztak.. Nem volt szívem kidobni őket. Meghálálták!
Kék csatavirág bent a sűrűben (is). Nagy kedvenc. Gyönyörű a virágzata.
Lefelé az ígéretek, a jövendő nyílók
S kedves versem nem maradhat el.
Sárközi György: Virágok beszélgetése
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam,
bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy bolygásodban mégis-mégis
hozzámhajoltál.
ideges, keringő kacsokkal akkor futottál mellém éppen,
mikor már-már alákonyultam sötét levelek hűvösében.
- Külön indákon tekeregve bús virág voltam,
bús virág voltál,
köszönöm, hogy nagy magányodban mégis-mégis
hozzádkaroltál.
Már-már sírósan becsukódó kelyhedet rámnyitottad önként,
s lelked lelkembe átejtetted, hogy ott forogjon
csípős könnyként.
- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi,
nyugtalan virágok,
kergetőzve s összeborulva, mint tengeren játszó sirályok,
rázkódva forgó viharokban, bukdosva pergő jégesőben,
idegenül tán mindörökké, de mindöröktől ismerősen.
- Egymás mellett és egymás ellen nyílunk mi
nyugtalan virágok,
megtört gőgben összeakadva, mint száműzött,
koldus királyok,
s úgy nézzük egymást szomorúan, kíváncsian s
mindent tudóan,
mint hulló csillagok figyelnek egymás útjára lefutóban.
forrás:http://central.budapesti.info/mesebirodalom/viragokrol_szolo.htm
