"Ó fény, ragyogás, napszemü reggel!"

Kaffka Margit: Reggel

Elvitte nyugalmam egy hajnali álom,
Feledve imetten a színe, alakja,
Ködbeborítva, messzemaradva...
Valamit keresek és nem találom.

Lihegve a függöny redős szövetén
Betör a győztes, a reggeli fény,
Iromba fantomok, száz újszínű lény
Surran előttem, amig üldi a fény;
Késik egy, - már-már foglya levén
A lomha tudatnak a lét peremén -
Ám bomladozásuk szörnyű serény,
E tarka lidérchad, - de megkötöm én!
Ittfogtam a szót... ám értelme felén!...
Mi volt? Hova lett?... Idehagyta?
Más a színe és más az alakja...
Tördelt, kusza szókat még suttog az ajkam.
Valaki kacagva említi ébren:
Mit álmodhattam?... És nevetnek rajtam,
A nappal sugaras derüjében,
Diadalmas, nagy derüjében.

forrás

Amikor a ... nyugdíjas fél ötkor indul

el kirándulni. Fél ötkor, mert egész nap meleg volt, fogta, gyengítette az embert. Viszont a talpa viszketett... Kétszeri eltévedés után a Rezi vár alatti két faluban... meg is érkeztünk, s elindultunk a 300 méteres , emelkedős útra fél hatkor. (Megjegyzem két autó volt a parkoló részen, lefelé jövet jött fel egy autó és egy biciklis fél hét körül. Tehát más is csak kivárta a késő délutánt.)

(Leírom, mert jellemző rám, féltem, nagyon féltem, olyan rossz gondoltaim jöttek. Ugyebár az őszi úton rekedés? Vagy ki tudja? Négy és fél kilométeres az út a falutól, ha bármi történik velünk. Aztán egyszer megráztam magam, s mondtam magamnak: nem vagyok normális! S elképzeltem, ahogy hazaérve az asztalnál ülve a konyhában sört iszunk a sikeres kirándulásra. Ezzel elűztem a félelmem.)

S megérte elindulni. Természetes, hogy megérte. Kiszállva az autóból, s a hegyre elindulva az embert körülölelte a virágzó medvehagyma jellegzetes illata.  Még a vár körül lehetett nagyon intenzíven érezni.

 

A pompás kilátás minden fáradtságért kárpótolt, mert azért... az a kaptató kemény volt. Viszont megérte. Pár éve már jártunk itt, akkor  medvehagymát lehetett szedni, március volt.

 

Ez már a lefelé vezető úton készült. Követtük az "idegenvezetőnket". Ahogy megjegyezte az egyik fiatal hölgy, a kutya milyen határozottan megy fel a várba.

Ezek pedig már a hazavezető út fotói.

"Olyan a szerelem"

Victor Hugo:  Olyan  a szerelem

Olyan a szerelem, mint a gyöngyszemű harmat,

amelytől fénylik a szirom,

amelyből felszökik, kévéjében a napnak,

szivárvány-szikra, miliom.

Ne, ne hajolj reá, bárhogy vonz e merész láng,

ez a vízcseppbe zárt, percnyi kis fényözön -

mi távolabbról: mint a gyémánt,

az közelebbről: mint a könny.

(Nemes Nagy Ágnes fordítása) 
 forrás 
 

 

Györgyinek

 

Érdekességei:  

https://hobbikert.hu/magazin/az-ernyos-madartej-gyonyoru-de-mergezo.html

MÁS

 Írhatnám úgy is két film a másságról. Talán az első közelíti a fogalmat, bár a második, a vígjáték, a régi olasz film is erre épül, csak ott éppen az alaphelyzet más. Mindkettőt szerettem másért.


Voltunk már jobban is

Mediterraneo

"... és a maradék"

Ami nem mutat, viszont nő és gyarapszik, lassan, lassan. Van, ami munkát ad és örömöt, s hasznot a gyümölcsei. S hozzátartozik a telekhez egy nagy füves rész, gyümölcsfákkal, majd a végén az erdő. (Ebből pár fa a miénk, no és!!! a látvány.)

A bangita most teljes virágpompában van, mióta a fotó készült. S ma rácsodálkoztam pár nap alatt vagy tíz centi nőtt.

A meggyfácska idén öltözött virágpompába. Alul a ribizli tele virág kezdeménnyel. Brutális lehűlést ígérnek a jövő hétre. Mennyire lesz brutális?

és a kert alján

Garay János-Kunoss Endre: Virágnyelv

Kulcsvirág (Primula) (Piros)

Szerelmem zsenge bimbaját

Tündéri fény karolja át.

(Kékes stb.)

Szívemben, érzem, oly erő fakad,

Mely egykor üdvöt, vagy tán poklot ad.

(Sárga)

Arcomon a halvány

Búbánat ül;

S kinek panaszlanám,

Az egy – kerül.

Jácint (Egyszerű, kék)

A fényűzést kerüld;

Ragályos métely ez;

Ki abba elmerült, -

Hínár között evez.

(Teljes, kék)

Hiában küzdök ellened,

Kit rabbá nem tesz kellemed!

(Teljes, tarka)

Divatbohó, hiú alak,

Akár sohase lássalak.

Csalán (Közönséges)

Halálig éget gúnyszavad fullánkja;

Vigyázz, hogy egykor szíved meg ne bánja.

(Árva)

Bosszúd hiában forralod,

Mérgét reám nem onthatod.

(Forrás: Lombok 3.sz. Tavaszhó 10. 1838)

forrás 

 

 

Egy szívbéli konyha

Konyhákat mutatott be a Remodelista, erre úgy rádobbant a szívem. Vajon miért? Megfogott az a hangulat, amit sugárzott: a bútor színe, a szűrt fény, s valami régi hangulatot, érzéseket hozott elő bennem.

 Aztán rákerestem az eredeti konyhára: https://www.remodelista.com/posts/kitchen-tour-with-alice-waters-and-fanny-singer/
A többi fotó onnan került ide, s megerősítették mindazt, amit csak az első fotó megpillantásakor éreztem. Úgy látszik nekem ezek a régi tárgyak, konyhai eszközök, bútorzat adják azt a melegséget, hangulatot ahol otthon érzem magam. "Alice a konyha antik szerszámokkal és palackozott tárgyakkal szerte a világból származik. "Nagyon szeretem a dolgok azon aspektusát, ami hagyományos és kopott és használható" - mondta. "Szeretem a bájos szabálytalanságot."