
Fagy, köd, hideg, éppen csak kinéztem a madaraimra, no és a felügyelőjükre. Aztán hoztam a gépet, s kint ragadtam, majd odafagytak az ujjaim. Szerettem ahogy a halál mögött és előtt ott volt az élet, ígérete.  Amik nyáron, ősszel örömöt és szépséget nyújtottak, most sem hagytak el, csak másként szépek. Jó köztük járni, összefagyni, gyönyörködni bennük. Lesimítja az ember lelkét. És biztatást ad, érdemes csinálni.
 
Nyári orgona
 Lonc
 Tűztövis
Hortenzia
 Másik lonc
 Orbáncfű
 Aster
Mályva
Ők még így is szépségesek
Az Abélia vitézül tartja magát, virágban!
Izsóp
 
 Aki későn virágzott vagy akit a meleg ősz megtévesztett
 A tavasz ígéretével, mahónia
 Leszállásra várva